2009. április 12., vasárnap

Jézus és csapata

Tudom, hogy nagyon jó vagyok frappáns címeket illetően. (vagy csak én hiszem ezt magamról, ez valószínűbb) Még csak nem is azért írok pont erről a bandáról mert húsvét van, és az énekes úgy néz ki mint ahogy csóró Jézust ábrázolják, csak mostanában hallgatom őket sokat és most unatkozom kellően ahhoz, hogy leírjam. Lassan olyan lesz a blog mint a KLUR-on az "akiket anyád sem ismer" rovat, ami szerintem nem baj, bár tervezek másféle postokat is a közeljövőben. Szóval mostanában jutott el hozzám a The Twisted Minds - Neo Dogmas című lemeze, ami egyébként nem új, hanem 2007-es. Először a Something Against You turné kapcsán hallottam róluk, illetve olvastam róluk vicceset. Akkor nem néztem utánuk, csak most, pár napja. Azt már nem tudom miért, de odakerültem a myspaceükre. Ott rohadtul megtetszett az egyik szám. Mivel ott nem szeretek zenét hallgatni beszereztem ezt a lemezt az internet segítségével. Aztán a szokásos, rátettem az iPodra, majd utazás közben benyomtam. Elsőnek a mostanáig kedvenc dalomat, a Apologies from a 21st Century Western Man-t hallgattam meg. Hát bele is szerettem, egyből. Elég király háttérzene volt ahhoz az élethelyzethez. Aztán azt vettem észre , hogy újra és újra visszanyomom a szám elejére, pedig még egy csomó fasza szám van a lemezen (bár ugye ezt akkor még nem tudtam). A stílusukról annyit, hogy nemsokára játszanak a Propagandhi előtt, és nem véletlenül. Pont olyanok a dalaik, mint amilyen számaiért a Propaganhit szeretem. Tökös, minden faszán a helyén van. Kellemes dallamok, elképesztően fasza vokálok, cseles gitárok, ahol kell ott meg kemények és tökösek. Pont olyan mint a tavasz: nappal már szinte nyár van de azért még az esték hidegek meg sötétek. Még azt is elnézem, hogy 2 számuk ugyanazzal a riffel kezdődik. Nem igazán szeretném túlragozni, meg szar érzés, hogy nem tudom hova dícsérni őket jobban. Hallgassad, jó lesz neked, irigyelni fognak a barátaid (najó ez utóbbi nem igaz).

http://www.myspace.com/thetwistedminds

2009. április 4., szombat

Még mindig a punkok írják a legjobb akusztikus dalokat

Ma megszereztem az új Hear The Sirens lemezt, a Rebel Hearts Lost-ot (kösz Borbála). A legjobb lemez amit mostanában hallottam, ez teljesen biztos, ráadásul ez a szép napsütéses idő még királyabbá teszi. Ha már ilyen frappáns és jópofa címet adtam a postnak, elárulom, hogy van rajta egy akusztikus szám is, ami nálam simán felveszi a versenyt a Sundownerrel. És bár nem hallom minden szavát rendesen, de minden részlet amit kihallok az teljesen megfog. Lehet, ha elolvasnám a szöveget rájönnék, hogy tök másról szól, mint amit beleképzelek (kerestem de nincs még fent sehol). Szóval eléggé pofánvágott, a városban elsétálva életem külömböző állomásai mellett. Ilyen nem fog okozni egy mesterzenész (ilyen van?) által komponált "szép" zene sem. Páran nem hiszik el nekem, hogy a punk számok lehetnek szépek, meg hogy ezekben van a legtöbb "érzelem". Ez a lemez azért is király, mert ugyanolyan elfuserált srácok játszák ezt mint mi, és akár mi is írhattuk volna ezeket a dalokat. Ők is a Kid dynamite vonalon mozognak kb. Bár ezt megint félve jelentem ki, mert az őket követő bandák többségét jobban ismerem mint őket. Valahogy még mindig nem vettem rá magam, hogy megszeressem, pedig biztos nem kéne erőlködnöm, csak meghallgatni valami király helyen. Így voltam a Descendentsel is, egyszer nagyon fasza hangulatban kapott el és azóta imádom.
Na vissza ezekez az egyébként amerikai srácokhoz: hogy ne lehetne megszeretni egyből egy lemezt, ami ilyen királyul kezdődik?:"fall down with the best of us", mögötte csak lábdob ütemre és egy kellemes gitár. Utána pedig bejön minden, vokállal együtt. Meg szinte egyből ellőve a nálam mindig nyerő csak dob+basszer+ének kombó. A nap meg közben süt a pofámba.
Azt bírom még az ilyen zenében, hogy rohadtul meg tud lepni. Csak ülök, és bejön egy olyan téma, hogy beszarok. Ülök a buszon és lecsukom a szemem, mert kiráz a hideg. A mellettem lévő meg hülyének néz, főleg az a nő aki ma ült mellettem. A legmaradandóbb illyen rész a You're a fuckin ghost című szám végén lévő rész. Meg a Fuck it, let's play! végig. Nemrég írtam egy dalszöveget, aminek az első sorai nagyon hasonlítottak az egyik számuk első soraira, szóval mondhatni azt a dalt eléggé magaménak érzem és élem. Ez a cucc rendesen belelkesített a holnapi koncertre, ahol király bandákkal fogunk játszani. Nincs is lelkesítőbb, mint az ilyen bittersweet zene.

eléggé karcos minőség de azért király:


This is a sign of hope, a hand to hold;
These dying slurs will be silenced with truth.
The speechless will speak with no remorse,
Screaming for life: this is what we live for.

So look at us know, I know you're not happy;
I know you're not proud but we're here to say:
We're in this together, we'll do it our own way.

I can't believe every word I hear;
It all stops now and we start here.
My thoughts dwell on your face that day;
Those hateful eyes, you're not ok!

So look at us know, I know you're not happy;
I know you're not proud but we're here to say:
We're in this together, we'll do it our own way.

Don't take back a single word;
I'll take it all in, another lesson learned.
Walk hand and hand through tick and thin,
Where some see an ending, it's where we begin.
Open your eyes and what will we see?
Everything in between.
Open your eyes and what will we see?
These new beginnings.

So look at us know, I know you're not happy;
I know you're not proud but we're here to say:
We're in this together, we'll do it our own way.