2010. december 30., csütörtök

Zajos új évet mindenkinek.

2 zenekar, akik lenyűgöznek a zajjal, így év végére.

CROCUS


LOTUS FUCKER

2010. december 27., hétfő

2010 - II.

Ahogy ígértem, most jöjjenek a hazaiak. Nem volt könnyű rangsorolni őket, még annyira sem, hogy eldöntsem melyikről írjak bővebben. Nem akartam ilyen Metalhammer szagú lemezismertetőket írni, de néha már majdnem sikerült. Nehéz egyszerre ennyi lemezről írni, jövőre lehet, hogy majd folyamatosan írom őket. Szóval akkor: (nem sorrendben):

Rivers Run Dry / Boredom split 12"
A Rivers Run Dry oldala az én oldalam. Ez a legfrissebb szerzeményem, tegnap hozta a punk posta (kösz Bori). Egy dal kivételével -a háromból- már hallottam a dalokat, szóval az újdonság szépsége annyira nem homályosítja el az elmémet. A Rivers Run Dry az a zenekar amelyik nem tud hibázni. Profik. Aki látta már őket koncerten az pontosan tudja miről beszélek. Felteszem a lemezt a lejátszóra, elindítom és ahogy bejönnek az első hangok a Come Disaster, Come Catastrophe! című dalban a KIBASZOTT SÖTÉTSÉG (így nagy betűkkel) kezdi betölteni a szobát, de úgy hogy letelepszik mindenhova mint a por. Zseniális a kezdésnél a 2-3 gitár, az akusztikus pötyögés, mellé a 022 zúzás, meg a mögöttük hömpölygő basszus. Nagyon bírom, amit művelnek, bár sok neocrustot nem hallgatok, de amiket ismerek, azok közül magasan ott vannak a topban. Az ének kimondottan bejön, sok hasonló bandát az ront el, -mint például a lemez másik oldalán található Boredeomot- de náluk nagyon el van találva. 3 szám sötétség, méghozzá nagyon mély sötétség, tele fasza ötletekkel amik feldobják, zajokkal, királyabbnál királyabb gitártémákkal. Ha már megvan kézzel fogható példányban akkor a külcsínyről is: gyönyörű. Szépen megrajzolt és kivitelezett borító keménypapíron, hátul számcímekkel, belül ötletes inserttel. Tényleg öröm kézbe fogni, hát még hallgatni! Nézzétek el, hogy rajongó tini módjára dicsérem őket, de hát ez van.

Erről a lemezről nem tudok dalt feltölteni, mert csak analóg formában van meg. myspacen meghallgathatsz kettő dalt a háromból: http://www.myspace.com/riversrundrydbeat

Semmi Komoly - Loss Fills The Air
Év volt az egyik legjobban várt lemez számomra az idén. Sőt, már tavaly is, de végül átcsúszott 2010-re a megjelenése. Várakozáson felül teljesített, ők a másik olyan zenekar, akik nem nagyon tudnak mellétalálni és azt tudom rájuk mondani, hogy profik. Ez mondjuk nálam nem szempont, sokkal többet tud adni az amatőr-de őszinte báj, de jó végighallgatni egy ilyen albumot is. A lemezen ez hallható, hangzás, bevágások minden a helyén van, hallatszik, hogy mindenre nagyon odafigyeltek. Az előző lemez óta még jobban kiforrt ez a dallamos-technikás-hardcore/punk amit ők csinálnak. Nem biztos, hogy jó jelzőket használtam, de körülbelül ezekkel lehet őket körülírni. Fogós gitártémák és tempók, lélekbe markoló kórusok, szomorú dallamok - Itthon ők a legjobbak ebben, bár nincs sok olyan banda, aki ehhez hasonló stílusban alkotna, már ha a punkon belül még különbséget teszünk, bár az is igaz, hogy nincs valami sok jó bandánk. A kedvenceim, meg akikből a 'színtér áll' valamennyire mind különböznek egymástól. Na szóval a lényeg, hogy ha nem is ez az év lemeze, az első 3ban tuti benne van. Ja és ők a kedvenc jelenlegi magyar bandám.


Semmi Komoly - Nézz Körbe

Young Arsenal - Demo
Elsőnek is leszögezném, hogy király ez demo, azért is került be ide, de először egy kis fikázással kezdeném. Ami a legjobban hiányzik a bandából, vagy inkább amúgy Rádiból az az önbizalom. NEM kell mindig azt írni, hogy bénák vagytok, mert egy idő után elhiszi az ember, meg főleg ti és ez csomószor oda is teszi a bélyegét egy bandára. Persze én tudom hogy nem szarok, de egy kicsit kevesebb önfikázással sokkal jobban venné ki magát az egész, jobban érezném, hogy ők ezt akarják csinálni mert ezt tartják faszának és beleadnak mindent. Jól 'ki van találva' ez a zenekar, mármint itt a körítésre gondolok. A zene pedig kurva jó. Hardcorepunk cseles gitárral - kevés kvinttel - és 3 énekkel a mai társadalmi problémák és az ehhez társuló, ebből adódó üresség témában. A számok közti összevágott trekkek nem tetszenek, általában úgy is hallgatom, hogy azokat kiveszem - bocsi, pedig biztos volt velük meló rendesen. A minap ezt is meghozta a punk posta kazetta formában, köszönet érte!


Young Arsenal - Csinovnyiki Csendélet

PFA - God Squats Us All
Ők a legjobb cimboráink, mégis elfogultság nélkül írhatok erről a lemezről csupa jót. Bárkik is akarják lemásolni őket az országban, nem fog nekik menni, mert nem ömlik belőlük az a fajta őszinte elmebaj, ami a PFA-ból. Az elmebaj amúgy egy hülye szó, mert ki mondja meg, hogy ki a normális és melyik elme hibás? Az egész lemez precízen meg van írva, mégis annyira természetes, hogy érződik, hogy egy csepp erőlködés nincs benne, csak tolják ránk ezt a beteg valamit. Szeretem hallgatni bárhol, leépíti az agyam tégláról téglára. A lassú zúzós és zajos részek a kedvenceim, bár az jó amikor ezekből vált át gyors punkba. Éljen a Veszprém County Underground! Ez az év lemeze a megyéből!


PFA - Space

Discriminated - Discriminated
Új banda a megyéből. Fenntartásaim voltak és még vannak is Várpalotával szemben, bár ezek a srácok pont nem tehetnek róla, de annál inkább tesznek ellene. Egy kezdeti félreértést leszámítva már az is kiderült, hogy jó arcok. Na de a lemez a lényeg, most. Belekötni nem lehet nem is akarok, 8 nagyon tökös hardcorepunk, szám kvinttologatás ezerrel meg frusztrált kiabálás, ahogy kell. Nekem a Kid Dynamite gyorsabb és kevésbé dallamos dalai ugrottak be először, ez azóta tartja is magát amúgy. One-Two Fuck You!



Discriminated - Believe in Yourself

Spark - Magnets & Lullabies

Ezeknek a srácoknak elgurult a gyógyszerük! Össze-vissza gitároznak meg énekelnek, de ez a dolog nagyon jó. Kár, hogy épp szüneten vannak -remélem átmenetileg- mert igazán bírom őket, mindig meg tudnak táncoltatni. És szívesen ráznék ezekre a dalokra, így hogy már ismerem őket. Váratlanabbnál váratlanabb témát vágnak arcon, pont ezt szeretem bennük, hogy mennyi ötletet tudnak pakolni egy percbe, még sem lesz valami szétesett darabokból álló művészkedés, hanem az egész egyben van és tök fasza. Ja és kihagytam a kedvenc jelzőm: tökös és zajos! Szóval remélem, hogy még lesz hozzájuk szerencsém élőben. Borító nincs még, a kép Bernáth Tamás 'szerzeménye'.


Spark - Magnets

Rosa Parks - Black Is The Color of Bondage Blue Is The Past
Ez nem punk lemez, de a zenekar hozzáállása simán megszégyeníti a legtöbb punk bandáét. Egyszer még a próbatermükben is aludtam, ám de nem ezért vagyok elfogult feléjük, sőt semmiért sem vagyok. Azért kerültek ide, mert így év vége előtt pár nappal letették ezt a lemezt azt asztalra, pontosabban a letöltés linket a punkportálra. Régebben csak youtube felvételt láttam róluk, az is egész jó volt, ám nyomába sem ér a rendes hangzóanyagnak. (Lehet, hogy eddig is volt nekik, de engem elkerült). Egyszerűen jó hallgatni ezt a lemezt, az effektelt gitárokat, meg úgy egyben az egészet, ahogy harmonikus dallamokból átfordul egyszer-egyszer elborultabb témákba. Nagyszerű dalírók a srácok, van érzékük hozzá, hogy hogyan keltsenek különböző érzéseket ének nélkül. Körülbelül a 2. szám közben gondoltam rá, hogy milyen király lenne bele néha egy-két lazább, screamos énekbetét, erre tessék, a 3., Only The Light című dalban van is a vége felé és még jobban üt mint ahogy én előtte kigondoltam. A szöveg pedig az Everyone left me - I'm all alone sorokkal kezdődik, zseniálisan illik a zenéhez ez az érzés. Bár gondolom felét sem vettem észre, de a nevükkel már eleve a rasszizmus ellen 'szólalnak fel', ahogy a lemezen több helyen is érezni erre utalást, méghozzá a legokosabb eszközökkel. Nem vagyok benne biztos de az 0110 dalcím is erre utal, valamint a zseniálisan a dalba kevert zongora+légiriadó sziréna és az írógép kattogása. Lehet, hogy ezekben a dolgokban tévedek.Egyre erősebben érzem, hogy meg kéne őket néznem élőben meg megkérdezni őket erről. Tényleg csak szuperlatívuszokban tudok nyilatkozni erről a lemezről. Köszi srácok!


Rosa Parks - 0110

Dance or Die!!! - We'd Rather Be Sleeping
Ezt a lemezt is vártam már. Az előzőleg felpakolt dalok után meg is lepődtem, mennyire jól szól. Ok, a dob fura, de engem az nem zavar. Nem szeretem mindegyik dalt a lemezen, de az a pár ami tetszik, azok nagyon. Mondjuk jó felé billen a mérleg nyelve, mert csak pár van, amin nem szoktam pörgetni. Biztos elég mainstream arc vagyok, de a Tánc az egyik dal ezek közül, de hát ugye mindenki tudja, hogy ez az új lemez slágere, haha. Az éneklős résznél pedig egyből a Nesze ugrott be, az rész akár a legutóbbi lemezükön is lehetne egy az egyben. Az meg poén, hogy a baráti köröm felének ez a csengőhangja. A favorit az Önámítás kémiája, amit sajnos nem játszanak élőben. Szövegben és zeneileg is meg szeretem a végén amikor az egész felhangosodik és rátekerték a gaint-t és ez kiégeti az agyam. Ők amúgy az egyik olyan zenekar, akiknek a szövegeit a legjobbnak tartom itthon. Fasza dolgokról faszán és közvetlenül írnak és nekik még hiszek is. Megfogalmazták a punkot a New Dead Project után még jobban az Chaos Sets Me Free-ben. Ez is bennevan a top 3idén. Várom már a DoD/PFA splitet.


Dance or Die - Az Önámítás Kémiája

Mind Your Step - 15 Songs Of The Frustration
Ez a lemez nem más mint 15 kíméletllen fastcore/hardcorepunk vágta, 0 tökölkéssel, és pont ez ami tetszik benne. Pedig nem jellemző rám, nagy részét az ilyen bandáknak nem szeretem meghallgatni, de biztos elfogult vagyok, mindenesetre elég sokat pörgött ez idén a lejátszómban.
Biztos jellemző rám, de a kedvencem az Outro, amit One Last Breath-re kereszteltek. Tele lassú zúzással és zajokkal. A 3 feldolgozásból kettőt bírok, a Betercoret sosem hallgattam igazán, de a Something Against You és a Bones Brigade szám telitalálat. A jövőben jobb lenne tőlük egy valamivel jobb minőségű cucc, mert így néha a lendület elveszik. Ami új dobossal is folytatódik élőben remélem! Mindenesetre úgy néz ki, hogy áprilisban össze leszünk zárva egy kisbuszban velük egy hétre és örülök, hogy velük.


Mind Your Step - Summer Day '82

Hanoi - Néma Falak, Üres Fejek
Ezek a srácok biztosan nem egyszer hallgatták meg az RLO/HXT splitet, elég erősen érezni rajtuk ezt a két hatást. Az intrórol pedig elsőre a Libido Wins ugrott be. Baszottul jól szól ez az EP, bemutatkozó anyaghoz képest meg főleg. A szövegek sem rosszak, bár kicsit demagóg hatásúak, és e miatt hiányzik belőle valami személyesebb dolog. De amit megírtak, azt sikerült frankón megfogalmazni. Jópárszor meghallgattam a pesti tömegközlekedés közben és azért legtöbbször marha jól esett. Fsza lenne már őket is élőben megnézni. (Március 12 - Tapolca). Mindenképpen az év egyik legnagyobb meglepetése. ez az EP Kíváncsiam várom a következő anyagot, ami, ha jók az értesülésem egy Libido Wins/Hanoi split lesz.


Hanoi - A Ma Seggfejei, A Holnap Seggfejei

Garga Pitic - Hallgass!
Először amikor megkértek, hogy csináljak egy logót, ami legyen minél egyszerűbb, legyen rajta Garga Pitic, töltények, 2 kézigránát meg a zenekar neve a Discharge betűtípussal, nem sok jót feltételeztem őszintén szólva. Aztán látva, hogy poénra veszik az egészet megnyugodtam, viszont nem nagyon kedvelem a poén bandákat, de aztán a felvételt hallva meglepődtem. Ez nem egy poén banda, de nem is az, amit a borító sugall, hanem valami sokkal jobb. Nem azt mondom, hogy egy Breathe In, de jóval felülmúlja a várakozásaimat, mostanában elég sokszor hallgatom.


Garga Pitic - Tisztán, Torzítás Nélkül.


Ninpulators - Demo II.
Az első demo is bejött, ez pedig szerintem még jobb lett. A magyar szövegű darabokat hallgatom legtöbbször, persze az angolok is jók, de ha már itt vannak ezek, akkor ezeket inkább nyomatom. A Jó Vicc miatt jobb ez nálam, mint az előző demo, az azon lévő magyar dalok jobban, mint az ezen lévő többi szám (a Jó Viccet leszámítva ugye). Na de nem akarok sorrendeket állítani a dalai közt belevonva az első demót is. Még mindig azt szeretem bennük, hogy a szövegeik és így az egész banda zenéje nagyon közvetlenül hat, és ezt így nem tudom nem szeretni. A zenén amúgy eléggé érezni Kobera úr skandináv-hardcore-punk imádatát, nyers és tökös. Sajnos az egész Something Against You (biztosan nézőpont kérdése) nyomába nem ér, viszont gondolom ebben a bandában könnyebb mozogni, valahogy lazább az egész. Rázni is jó rá élőben.


Ninpulators - Jó Vicc

Rákosi - II.
Hazudik, aki azt állítja, hogy még sosem mosolyogta el magát Rákosi dalokon. Persze, a szövegek háttere szomorú és elkeserítő, mégis legtöbbször poénok vagy helyzetkomikumok csattanójaként hallom őket vissza. Egyszer a raktárban ahol melóztam valaki elordította magát: 'Zsolti, hol vagy?' és ez megmentette a napom, hehe. Ez a demó is bővelkedik könnyen idézhető sorokban, bár kevesebb a Jászkunsági história, így is van mit megénekelni. Valamint a zenekart is olyan legendák járják körül, hogy azokról is el lehet beszélgetni egy-egy koncert után. És ez az egész egyszerűen jó, hogy van. Remélem nem fog hamar kifulladni a dolog.


Rákosi - Digép

2010. december 26., vasárnap

2010. - I.

Idén nem nagyon tudnék hosszabb listát írni, mert a magyar bandák aktuális anyagán kívül alig hallgattam idei lemezeket. Csak most, a téli szünetben jutott időm rá, hogy hallgassak párat, úgy ahogy én szeretem, fülessel itthon a sötétben vagy éppen nappal a hangszórókból, albuma válogatja. Azokról meg nem nagyon írnék listát, mert mindnél él még az újdonság varázsa is. Azért itt csokorba szedem, amit idén nagyon bírtam, vagyis amiről így érdemes szót ejteni. Íme az első részben a külföldi termés:

No Guts No Glory - Hidden In The Light
Ez a zenekar még a tavalyi Rise Festen nyűgözött le, de eddig a hangzóanyagaik eléggé elmaradtak az élőben nyújtott teljesítményüktől, szinte felismerni is nehéz volt, lemezen egyszerűen nem tetszett, na. Tisztelet a kivételnek, egy vagy két dal talán nem volt rossz. Annyira nem is követtem őket, de pár napja megláttam az új lemezt, be is szereztem hamar.
Végre! Nem csak az, hogy sokkal jobban szól, de végre átjön az a lendület ami élőben megvan bennük, még ha amúgy lassítottak is a tempón és még több a melódia. De nem olyan melódia ám, ami olyan könnyen kiszámítható, hanem pont az amit nagyon ritkán csípni el és nagyon bírok. Szóval az, ami egy számon belül is többször meglep, egy fasza részt egy még jobb követ és csak azt veszem észre, hogy 'huh bazdmeg, valami nagyon jónak a közepén vagyok. Nem azt mondom, hogy a lemez egy folyamatos spanyol viasz tojás, mert nem az, de nálam nagyon betalált. Kár azért a kicsivel több mint egy perces In becoming című átvezetőért, nem szeretem amikor a metálos riffelést keverik a poppunkkal. Remélem nem térnek át az A day to remember féle szar zenére. A lemez ezt a kis bakit leszámítva amúgy nem kacsingat arrafelé, szóval bizakodó vagyok a jövőbeli anyagaikat illetően is.


No Guts No Glory - Dry Rivers

Astpai - Heart to Grow
Hasonló a helyzet velük is. Elsőre tetszettek élőben, de az addigi lemezeik nem nagyon jöttek be. Túl sokat erőlködtek rajtuk, nem állt jól nekik, de főleg az éneknek a 'keményebb' vonal, meg a dallamok sem találtak ki azokból a részekből igazán. De már az előző két kislemez is jó irányba indult, ami ezen a lemezen csúcsosodott ki. Ugyanakkor érezni azért, hogy srácok otthon azért nem valami gagyi poppot hallgatnak, hanem inkább a Nerve Agents pörög a sok DING mellett. Maradt azért elvétve morcosabb ének de szinte tökéletesen vezetik ki belőlük a dallamos részeket, nem olyan nyögve nyelősen, mint a régebbieken. Mondjuk néha már-már túl harmonikus is nekem, főleg olyan részeknél, mint a Southwards refrénje, itt le sem tagadhatnák a német gyökereiket. De hát tekintve, hogy a bandának köszönhetően végigturnézták már európát és az usa-t, miért is ne lennének vidámak. A dalszövegek is elég jó meglátásban szólnak erről átvezetve oda, hogy milyen dolgok is számítanak igazán. Szóval elég jól meg tudják ragadni a lényegek a srácok. Jó ezt a lemezt meghallgatni, jó érzést okoz. Így a végére még annyit, hogy a Radio PMA átvezető és a borító is elég béna szerintem. Ja és április 1.-jén megint tapolcán játszanak.


Astpai - Wastable Wires

RVIVR - Dirty Water EP / s/t LP
Mivan, ez a poppunk éve volt? Aligha, de az idén megjelent lemezek közül azok pörögtek, bizony. Nem akarom ketté szedni ezt a két művet, mert a Rvivr-t mindig ömlesztve hallgatom. Már írtam róluk nemrég, nagyon bájosak ezek a srácok/lányok és nem restek ezt belerejteni a zenéjükbe sem. Mégsem nyári délutánokra és estékre ajánlanám, inkább őszi és kora téli sétákra. Nem is nagyon hallgattam akkor mást. Ez a fajta zene tényleg rendbe tesz és tisztán látásra bír. Nem az aktuálpolitikával meg az ilyen lényegtelen dolgokkal kapcsolatban, hanem amikor hallgatom azt érzem, hogy tudom mire van igazán szükséges és már dolgok nem is fontosak és szarni kell rájuk. Ezt érezni meg jó, szóval gyakran pörög ez a két lemez azóta is.


RVIVR - Edge of Living

Deny Everything - Things I Like EP
Ők -eddig- mindig elmentek a fülem mellett, bele-belehallgattam de tényleg olyan volt mint valami kiadatlan Kid Dynamite válogatás, ami egyben jól is hangzik, mert a KD király és ha már valakit hozzá hasonlítanak az rossz nem lehet. Miközben ha ez minden jó amit el lehet mondani egy bandáról az nem garantál túl hosszan tartó szerelmet irántuk. Ez jellemző is volt eddig, a Speaking Treason EP számai és karcos hangzása faszák, de két hallgatás után már könnyen ráuntam. Nem is töltöttem le egyből az új és egyben utolsó EP-t, -ugyanis októberben feloszlottak- csak most nemrég, unalmamban. Aztán az első szám, a címadó Things I Like eleje kíméletlenül csapott bele az arcomba, majd mire észbe kaptam az egészet megtörték egy tökös dallammal, amit az énekes kissé szokatlan stílusa/hangja vagy nem tudom mitől hangzik furának, szóval az még jobban feldobott. A Rvivr-el ellentétben ezt ajánlom nyár esti 'nincsholnap' bulikba, koncertre autózós délutánokra vagy turnéra bepakolás mellé. Mindössze körülbelül 6 perc hosszú a lemez, így a lendület megmarad végig, semmi erőlködés, csak színtiszta tökös dallamos kvintelés és kiabálás. Nálam a cím is nagyon betalált, mi is lehetne ennél őszintébb. -Van egy Agatha szám, a 16 things i like, amiben az énekes csaj felsorol 16 dolgot amit bír, na talán az még egy picivel.-


Deny Everything - Things I Like

Ceremony - Rohner Park
Gondolom ez egy igen megosztó lemez. Akik azelőtt a kíméletlen hardcorepunk számok miatt bírták őket, könnyen hoppon maradhattak idén, meg biztos vannak akiknek elég a név és lenyelték ezt a lemezt. A Ceremony egy üde színfolt, egy érdekes jelenség. Nem tudom miért újítottak így be, talán rászoktak a krekkre vagy ilyesmi. Egy magyar portálon -nem a punkokén - azt olvastam, hogy ez a lemez visszább nyúl a gyökerekhez. Hova? Előrébb ugrik inkább egy öt-tíz évet. Inkább az agyukban nyúltak mélyebbre, hogy még jobban felszínre jöjjön ez a beteg frusztráció ami árad a számokból. Meglepődni nem volt időm, mert az első szám szépen lassan húz magába, majd a Sick eleve olyan jó dal, hogy már csak azzal foglalkoztam, hogy mekkora királyság szól a fülembe. Erős kezdés, sokkal jobban bejönnek az ilyen pszihóbb számok, mint a régebbiek. Első számú kedvencem a Doldrums, ami tökéletesen talál a borítóból áradó, unalmas kisvárosi élet hangulathoz. Meg így az egész lemez elegyensúlyoz az ebből az érzésből áradó frusztráción. Tényleg tökéletes ez a lemez. Sokáig gondolkoztam rajta, hogy megnevezzem az év lemezének, de ilyet sosem teszek, mert holnap már máshogy gondolnám szerintem. Mindenesetre egy izgalmas banda, akik lehet, hogy majd egyszer túlságosan elszállnak és beatlest fognak játszani az acid tripjeik közben, de egyelőre nagyon jó helyen vannak.


Ceremony - The Doldrums (Friendly City)


OFF! - First Four EP's

Keith Morrisnak egyszerre van könnyű és nehéz dolga is. Egyrészt a hírneve miatt elég könnyen bekerült a banda a köztudatba, másrészt egyből megfogalmazódik a kérdés: Most ez tényleg jó, vagy csak az öreg neve miatt eszik annyian? És még ha jó is, ez sokakat el is kedvetlenít. Majd azért játszanak a koncertek végén egy Wastedet vagy egy Deny Everythinget?
Meg különben is mit akar már ennyi idősen? Hát mit? Nyers hardcorepunk zenét játszani amit régen is. Nem tagadom, bennem is fogalmazódtak meg negatív érzelmek a zenekar körül forgó dolgok miatt, de hallgatva a számaikat arra jutottam, hogy ezt bárki is csinálja, nekem tetszik. Meg aztán Keith -bár nem követtem azóta nagyon- mégiscsak megformálta a Black Flaget meg a Circle Jerkst a legjobb időkben és úgy tűnik még mindig eléggé fel van baszódva. Aztán, bár a zenéhez nem járul hozzá, körítésnek nem elhanyagolható, hogy ugyan az a Raymond Pettibone készíti a borítókat és a különböző artworköket a bandának, aki annak idején az SST bandáknak is. Meg is rendeltem a First Four EP's box setet, amihez jár egy extra Pettibone új műveit tartalmazó füzet bootletként. A 16 darab, 1 perc átlagidős számok pont elég hosszúak, hogy kibontakozzanak, még sincsenek túltökölve, szóval olyan amilyennek lennie kell egy lemeznek amin Keith Morris a boldog időket idézi. És egyébként tényleg. Ha kicsit recsegősebb lenne, meg kevésbé profi, akkor simán elhinném, hogy ezek kiadatlan számok akkorról. Azt nem tudom, hogy igaza volt-e a Circle Jerks gitárosának az American Hardcore végén azzal, hogy ennek a punk dolognak már vége, mert én nem voltam ott, csak pár videóból képből és írásból és persze hangból láthatok bele, de azért poén, hogy rögtön ez után a credits alatt Keith énekli a Nervous Breakdownt.



OFF! - Now I'm Pissed

lemezek, amikről szerettem volna ha írhatok, de annyira mégsem találtak be-, de mégis jobbak minthogy ne említsem meg őket:

Sundowner - We chase the Waves - vannak rajta jó dalok, de -egyelőre- nem ér az előző lemez nyomába.
Cloak\Dagger - Lost Art - a helyzet ugyan az. Koncerten az új dalok is jók, de a lemez nem tetszik annyira mint szeretném.
None More Black - Icons - vannak megszokott jó pillanatok a lemezen, de sajnos egyben elég gyenge. Az év csalódása számomra.

2010. december 12., vasárnap

Kellene egy időgép #1

Ha nem is elsőnek, de ide csak visszamennék. Fasza látni, hogy az énekes skac majdnem felrobban, aztán 1:57-nél be is ugrik a srácok közé. Minap megnéztem valamiért a Have Heart last show dvd-t, azon egy ilyen tökös (majdnem azt írtam, hogy cool) mozdulat sem volt. Mondjuk itt is van a közönségben pár regulázni való alak, de velük nem szoktam foglalkozni. Szóval mostanában őket szoktam hallgatni amikor sétálok a hideg Pesten vagy így buszozok/metrózok:





2010. november 24., szerda

Ajánlók

Mostanában észrevehetően ritkán írok, most sem fogok semmi érdemlegeset írni, csak ajánlani pár blogot, amit jobbnak látok ide is kitenni, minthogy elvesszenek jobbldalt a linktengerben.

ide szoktam írni a zenekarral kapcsolatos dolgokat.

ide töltöm fel a friss magyar zenéket, kiegészítve a megfakult angolommal.

az egyik kedvenc régebbi blogom újraindult, új helyen.

melegétel osztás pesten.

öltönyös apuka lemezes blogja.

egy youtube videót azért nem hagyhatok ki.

2010. október 21., csütörtök

Mid-Fall note

Sétálok a napsütésben, a leveleket fújja a szél és ezt hallgatom:


Na jó, nem most, mert nincs ilyen menő mobilom amin wifi van, de még emlékszem rá milyen jó volt. Mostanában szinte csak őket hallgatom. Nemrég még csak OFF! pörgött, de ezek a csúnya de aranyos fiúk és lányok teljesen elfeledtették velem egy időre. Azért majd ha tökös kedvemben leszek úgyis Keith-éket hallgatom majd megint. Azt hiszem a hétvégén csinálok is egy RVIVR pólót, úgyis maradt egy csomó erős festékspray a plan beer lemezek készítése után. Pedig valamikor most kéne döntenem, hogy akkor most inget fogok hordani vagy mi. Bár én nem szeretnék, de lehet, hogy illene már. Mármint nem a kockás flannelt, hanem amit a korombeliek hordanak már, itt a főiskolán is. Persze néha nekem is jó érzés, amikor kiöltözve ülök egy modern folyosón vagy teremben, mert valami féle tartok valahova érzésem van tőle. De nem az igazi és nem is tart sokáig. Szóval inkább csak csinálok egy diy RVIVR pólót. Lehet, hogy majd OFF!-ot is. Bár nekem kicsit furák. Öregek? Milyen szemét érv ez így 24 évesen, én is leszek majd vén. De mondjuk mégsem úgy nyomják mint a hisztéria meg ezek a 40 évesen unalmas punkrockot játszó semmik. A másik fura dolog, hogy a 4 számos ep minden dalához van egy klipjük. De azok meg jók. Az egyikben pettibone festi a lemezborítót, hát akkor inkább mégiscsak bírom őket. A hangzásuk egy az egyben a régi, de Keith Morrisnak ehhez joga van, meg gondolom ezt szereti. Annak idején a rúgd ki a lekvárt-on is megírták, hogy ő mindig is ilyen zenét szeretett csináni és ezért szállt ki a Black Flagből, szóval így belegondolva elhiszem. Bár hülyeség lenne neki arról énekelni, hogy nincs jövő, vagy mint a Hanson Brothers 60 évesen arról, hogy 'menjünk ki ma este bulizni'. (kösz vili). Szóval az a jó a RVIVR-ben, hogy teljesen letisztul tőle az agyam, feltölt pozitív energiával és tök jó belegondolni pár dolgoba, amik előtt állok.

2010. szeptember 11., szombat

Jello

Sajnálom, hogy ki kellett hagynom Biafrát élőben, de így is elég jó estém volt. Tényleg, felköltözni Pestre, az valami? Mindegy is, ezt most itthonról írom, ami azért jól esik.
Na szóval találtam ezt a kúl interjút:



Jello = menő. Azért is mert nem Nightlinerrel, hanem kisbusszal turnézik!

2010. augusztus 24., kedd

Augusztus 20-21-22 hétvége

Azért is nagyon jó punknak lenni, mert fillérekből ilyen fasza hétvégét élhetek át. Bár egy átlag embernek ebben mi lenne fasza? Pakolni, főzni, ugrálni ide oda, korán kelni, buszozni, sokat utazni, szerbiába menni, buszban aludni, aztán sokat utazni haza. Nekik ez semmi, nekem meg szinte minden. Meg az is jó volt, hogy a hétvégét megelőző hétköznapok is az erre készülés jegyében teltek. cd-k írása és dizájnolása, emailek és telefonok váltása, tervezgetés, zenehallgatás és várakozás.
Visszaemlékezés sok képpel. Köszi a képeket Gertinek (utazós képek), Vörös Áginak (fekete fehérek a végén) és Nórinak (tapolcai képek).

Augusztus 20. - Faló klub fesztivál, avagy pankni vagy nem pankni.

Nem is tudom már miért neveztük el klub fesztiválnak, de bejött, mert egy csomó ember eljött, akiket még életemben nem láttam nem hogy koncerten, de a tapolcai éjszakában sem. Elég erős volt a line-up, végre megint egy buli, ahol minden bandára kíváncsi vagyok (aztán mégis párat ki kellett hagynom). Nem szoktam különösebben izgulni a saját magunk által szervezett bulik előtt, de most jutott belőle elég. Nem tudtunk sem próbálni, meg úgy volt, hogy időben bepakolni sem. De aztán végülis ez utóbbi megoldódott. Közben még Anna elé is ki tudtam menni a pályaudvarra is, aki a személyével már eleve megnyugtat, innentől jól is alakultak a dolgok. A bandák is időben érkeztek, időben volt kezdés is, már úgy, hogy 2 banda lemondta a héten a bulit. A Mind Your Step kezdett, de mivel én voltam a jegyszedő, csak a lépcsőfordulóból nézhettem, illetve fentről hallgattam. Pedig nagyon lementem volna Minor Threatet énekelni. Ők amúgy mindig faszák meg kurva jó arcok is. Többször kifejtettem már róluk ezen a blogon a véleményem, ami még mindig áll. Aztán mi jöttünk. Kicsit hiányzott a tapolcai hangulat, de én jól éreztem magam, fasza közönségnek játszottunk. Közben még a borítóink is megjöttek, szóval mégiscsak árulhattuk már a cd-ket. Köszönet a punkfeleségeknek, hogy szorgos munkával hozzájárultak, hogy kézzel fogható legyen a lemez! Amúgy írtak róla egy fasza kritikát itt. A New Dead Projecteni ismét eleget kellett tennem a jegyszedői kötelességemnek, beszedtem gyorsan azoktól, akik azóta jöttek, szóval azért valamennyit elcsíptem belőlük és az atom volt! Great Escape hiányzott már.
A Think Againt most ellógtam, próbáltam vadászni a saját kajánkból, de már elfogyott. Ezt jó kritikának veszem! Innen jött az, amit tényleg vártam már.
A Ninpulators nagyon bejött, annak ellenére hogy a részeg Ian Curtis nem mindig tudta hol kell énekelni, meg hogy Gerti elrontotta a legjobb részt, hehe. De akkor is az egyik legjobb frontember a Viktorka, szerintem pont azért mert nem akar az lenni, csak simán beleéli magát abba amit írt, amit énekel. Aki meg ismeri a szövegeit, az tudja ez mit jelent. Az új lemezről meg pont ugyan az a véleményem mint az előzőről. Ezt írtam akkor: "Olyan jól esett (meghallgatni), mint fejfájásra vagy gondokra a hideg sör. Ez a vagányság lenyűgözött. Mintha Viktorka egy lépéssel az emberiség felett járna full pucéran és odahugyozna mindenhova. Az egész olyan közvetlen, hogy nem lehet nem szeretni." Most talán nem pisál oda, hanem otthagyja a vérét, de amúgy ugyan az az érzés fogott el.
A Rákosi új lemezével pont ugyan ez a helyzet. Tudom, hogy a szövegeik komolyak és egyébként a történetek általában valóban szomorúak és elég realisták, de akkor is mosolyt csalt az arcomra párszor. Pár sor egyből a haverok közt elcsattanó poénok páncslájnjai lettek, az előzővel is így volt. Aztán élőben meg meggyőznek, hogy ők igenis egy komoly banda, akiket komolyan kell venni, mert nagyon faszák. Be is őrültem rendesen.
Az Astpai tavaly nem volt valami jó, mondjuk rossz sem, de akkor a lemezeiket hallgatva sem is számítottam semmi extrára. Akkor inkább jófejségből meg a One Win Choice miatt szerveztük le. Azóta kijött egy nem olyan jó és egy kurva jó kislemezük, meg egy készülő nagylemez, amit itt meghallgattam és beleszerettem. Nyáron hogy is nem lehet beleszeretni ebbe? Mivel nem találtak sehol helyet és nagyon kerestek le is szerveztem őket ide még. Vártam nagyon, bár féltem, hogy nem lesz olyan jó, hanem inkább olyan mint tavaly, de nem csalódtam. Bár az új lemezről csak kevéset nyomtak, de pont a 2 legjobbat, meg a fasza kislemezről minden lement. A végére meg egy Nerve Agents kérésre, tökéletes zárás. Aranyosak is voltak, meg eléggé profik is, de így is volt bennük egy fajta báj, meg hittem is nekik. Arról nem is beszélve, hogy mennyira jó arcok. Remélem nem adták el a testrészeiket másnap ukrajnában és jönnek még majd a környékre.
A koncert után kúlabbnál kúlabb csoportképek készültek, meg vettem ezt azt. A Ninpulators és a Rákosi mellett, amiket már kitárgyaltam vettem egy Astpai 7"-t, természetesen a kurvajót. A csomagolása is frankó, két screenprinted falemez van összekötve, köztük a lemez. Felülre is tettem a lemezeim közt.




Valamikor este még Csoki előkapta a híres pálinkáját, aztán nyomtunk egy kis éves zene kiértékelést, pont mint tavaly augusztus 20.-a körül, szóval megvolt az éves kelet-nyugat punk konferencia idén is.
Szóval tök jó volt, hogy egy csomó trendi, agyon hypeolt banda volt tapolcán, ahol a tagoknak az előző bandája is agyon volt már hájpolva, meg a diy is agyon van hájpolva, szóval a lelkem punkfalán hatalmas diadal volt a péntek este. Még vállveregetést is kaptam a Gepárdtól (úgy hallottam másnak nem a vállát veregette meg) meg a fórum kedvenc alakja is kézfogásra nyújtotta a kezét az elköszönéskor.
Komolyra fordítva a szót, örülök, hogy ennyit kaptam és ennyit adhattam azon az estén.

Augusztus 21 - Nincs egy dínárom se', avagy zötyög a kartell a szerb határ felé.

Tegnap sokat idegeskedtem? Semmi ahhoz képest, amit szombat reggel fél 8 és fél 10 között. Mivel Veszprémből béreltük a kisbuszt, mi Tomival busszal mentünk fel, mert a Mindf Your Step kocsija ugye 5 személyes. Első probléma még nem volt annyira elkeserítő, de a 9. személy sajnos nem jött ki reggel a megbeszélt időben a buszra. Ok, akkor 8-an megyünk. Bár Áront majdnem el tudtuk vinni, nem lett volna rossz. Szóval Veszprém felé a buszon volt úgy, hogy nem tudunk gitárcuccot vinni, meg olyan is, hogy a dobosunk nem tud jönni. Aztán már nem tudom, hogy hogyan, de minden megoldódott egy csapásra. Ilyenkor milyen boldog tudok lenni. Ha már úgyis a sparkékhoz mentünk eszembe jutott, hogy előbb sétálni kell az esőben, hogy utána igazán élvezzem a nap sugarait (még ha nem is pont így van). Az egyetlen és elég negatív dolog az maradt, hogy Annának menni kellett vissza pestre. Búcsúzni mindig rossz.
Ez után nem tehettünk mást, elmentünk a nonstopba, majd vártunk a többiekre, hogy felérjenek veszprémbe kocsival és a cuccok felével. A másik feléért Bence ment le majd hozta őket fel Veszprémbe. Közben elmentünk a buszért is, ami kint volt a város szélén a francba, el is tévedtünk párszor. Mikor már minden és mindenki a helyén volt, meg a söröket is megvettük, elindultunk. Mondjuk igen, ez pont ilyen hosszú időbe telt, mint ahogy leírtam. Ekkor már fél 12 volt. De vuhuuu, irány a szerb határ! Sajnos válogatás cd-t nem írt senki, szóval jó de nem vicces zenét hallgattunk, lehet, hogy nem is baj. A kiskunhalasi teszkónál álltunk meg csak további söröket venni és kaparós sorsjegyen nem nyerni. Meg amúgy az ilyen utazásokban a legjobbak a parkolós / benzinkutas megállók. Lehet pisálni, képeket csinálni, enni, enni venni, inni, inni venni, járni egyet, meg arra gondolni, hogy milyen jó lesz továbbmenni.


Az meg, hogy 8an voltunk az utazás szempontjából fasza volt, Vili lefeküdt a lábrészhez én meg végigfeküdhettem a hármas ülésen. Ez nagyon meg is tetszett, később újrahasznosítottam, de ezt majd később. Szóval így néztem a suhanó tájat, azaz csak a fák vagy magasabb épületek tetejét. Frankó volt.
Aztán hirtelen már a szerb határnál voltunk, ahol megálltunk dínárt váltani, azaz csak szerettünk volna, de nem volt váltóhely, csak valami volt meg szögesdrótok, valamint egy lerobbant Zastava. Páran kicsit paráztattak minket a szerb határral kapcsolatban, de aztán semmi durva nem történt. Pedig így utólag mesélni vagány lenne, de jobb így azért. Útlevél ellenőrzés, névsorolvasás. Utána félre a vámhoz, a vámos közölte, hogy a papír, amit nagy gonddal kitöltöttem, gyári számokkal meg minden már 2004 óra nem használatos. De látta az igyekezetet, szóval kipakolás nélkül továbbengedett. Szerb oldalon ugyan ez, csak kicsit csúnyábban nézett a vámos, de inkább továbbengedett ő is. Vuhuu, szerbiában vagyunk! Igaz egy dínár nélkül. Elég sokszor el is nyomtuk a "nincs egy dínárom seeee'" sort este meg éjjel.
Eléggé le voltunk fáradva, és ilyenkor egymás szavába vágva jöttek a kelet-európa poénok, nem mintha mi nyugatról jöttünk volna, meg nem is volt komoly. Aztán meg amikor bementünk egy boltba, csodálva néztük milyen csomagolása van ott a coca-colának. Tuti összesúgtak mögöttünk a helyiek, hogy "ezek romániából jöttek, vagy mi?". Na de ismét komolyra fordítva a szót, Kanizsa nagyon szép kis város. Amíg a sparkékra vártunk, páran ejtettünk egy kis sétát a környéken, találtunk is egy dead kennedys feliratot egy ház oldalán, innentől tudtuk, hogy minden oké, király a hely! Kicsit mondjuk szürreális volt, mert a legtöbb ember be volt öltözve valaminek, készültek a Szent István ünnepre. Bár Bt szerint minden nap így járnak itt az emberek, hehe. Gyorsan átpakoltunk a Spark próbaterméből a Lokomotívba, ami kb akkora volt, mint a Fa-Ló "backstage" része. Ez számomra pozitív, szeretem a kis helyeket, nem szeretem a nagy helyeket/színpadot. Szemben pedig egy elhagyatott vasúti pályaudvar, nagyon állatul nézett ki a naplementében. Kaptunk lecsósrizst, vagy rizseslecsót, nem tudom melyik, a lényeg, hogy nagyon finom volt, de nem akartam tele enni magam, nehogy EKH-betegségem legyen megint. Legalább a gatyámat leettem, ahogy kell. Mondjuk már mindegy volt, mert a slicc mentél úgy is végig volt szakadva. Kaptunk Jelen nevű sört, ami amúgy egész jó. Másodpercek alatt jött a szóvicc: Jövőm nincs, de van Jelen-em! Sokszor, nagyon sokszor hallottam ezt, meg mondtam is.
Mi kezdtünk, kb 10-kor. A több baki ellenére jobban élveztem mint a tegnapit, a kis helyen a közönség is megmozdult. Azért remélem ősszel majd többet tudunk próbálni, mint nyáron.
Utánunk a Spark jött, it tudtam meg, hogy valószínűleg ez a búcsúkoncertjük. Azaz előbb is hallottam ilyet, de nem jutott el az agyig. Eddig összesen kétszer láttam őket, mint azt régebben írtam lebilincselőek. Miközben játszanak egyszerre akarok táncolni, meg azon gondolkozni, hogy hogyan ilyen rohadt jó és ötletes. Néha mondjuk bezavart egy 2 méteres faszi aki bejött "pogózni", és senki sem maradt meg körülötte. De szerintem csak heccből tette.
Ez után előkerült a személyes kedvencem, a vajdagsági pálinka. Mentem volna be vele Mind Your Stepre, de nem engedtek be vele a kocsmába, kint meg már nem volt ismerős. Le sem tehettem, mert valakinek úgyis megtetszett volna. Szóval durcásan leültem és megkóstoltam párszor, a zene meg úgyis teljes hangerővel jött ki a helyről, szóval nem is volt rossz. A srác akit én csak Stanjberg-ként ismerek ekkor csinált valami fasza mutatványt, amitől a szeme felett szétnyílt a feje, bár ahogy néztem eléggé szart rá, annak ellenére, hogy elég véres volt a feje. Vagány! Azért csak bevitték a kórházba, de ahogy hallottam, ott is csak kerekesszékben tologatták egymást heccből. A Csihás Benő is valamiért kimaradt, mondjuk én nem is elém a powerviolencet, de azért már bánom. A buli után itt is kúlabbnál kúlabb csoportképek készültek, majd pedig gyaloglás a Tisza parti nyaralóig, ahol majd alszunk. Nem is kevés gyaloglás, de közben legalább volt időm kitervelni, hogy én a kisbuszban, a középső, kényelmes üléssoron fogok aludni. Így is lett, hajnali 3 felé -azt hiszem- be is ájultam a kisbuszba.
Reggel az a király, de-jót-aludtam-baszki érzéssel keltem. Vili meg Rédi mondjuk vagányabbak voltak, ők még visszamentek 200 dínárral a városba inni meg dumálni.
Reggel még megnéztem a Tiszát, meg hogy milyen fasza a nyaraló, ahol a többiek aludtak.
A hazafelé út a fáradtságtól szóviccek és hülyeségek jegyében telt. Megálltunk valamilyen útszéli nagyobb bevásárlóközpontnál, hogy vegyünk kaját, itt fogtam a kezemben először dínárt, de legalább előző este nem tudtam költekezni. Ezzel mondjuk jól be is szopattam magam, mert utána 'nem volt egy forintom se', ami nem jött jól később Balatonalmádiban. De legalább vettem egy Jelen six pack-et emlékbe, meg kaját. Meg persze a kóstolóknál is végigmentünk a kajáknál, mint a patkányok. De a szerb hostess lányok kedvesek is voltak. A határon megkérdezték, hogy hol voltunk és mit csináltunk, amire Maci elmagyarázta nekik, hogy rock zene meg sör, a határőrök meg csak röhögtek. Nem tudom ki mondta, hogy durva a szerb határ, nem igaz!
Szóval megint csak fasza volt punknak lenni a hétvégén. Kösz mindenkinek, aki ugyancsak punk volt és hozzájárult mindehhez.
Huh, mennyi szart összeírtam. De ez a jelen, yo!



... és hogy a youtube se maradjon el:

2010. augusztus 5., csütörtök

Plan Beer lemezfelvétel

Mivel ez a dolog elhúzódott egész júliusban és augusztus első felében, valahogy ki is töltötte azt. Nálunk amúgy általában inkább csúszni szoktak a dolgok (de kinél nem?). Szóval, ha mi elhatározzuk, hogy novemberben felveszünk egy EP-t, akkor abból februári studiózás lesz, így mikor azt mondtuk, hogy júliusban felvesszük az újat, nem nagyon hittem, hogy tényleg meglesz időben. Aztán mégis. Ja igen, a házi rögzítés mellett döntöttünk, nem feltétlenül azért, mert csórók lennénk, hanem mert sokkal kényelmesebbnek is tűnt. Szóval első nap kimentünk a Tomiék házába és a pincében elkezdtük felvenni a dobot. Dobmikrofont béreltünk a tapolcai Árpád vezér lovasboltból / ex-hangszerbolttól, más egyéb cuccot Tamás már megvett, beindítva ezzel talán a home studióját. hehe. Így egyébként egészen pontosan nyolcadára csökkentettük a felvétel költségeit, beleszámolva a söröket és a rendelt pizzákat is. A felvétel igazából 3 részre bontható, az első a dobok és gitárok felvétele. Szerencsére Tamás annyira büszke a deszkás múltjára, hogy nem adta el az utolsó komplett deszkáját, szóval addig mi a Vilivel a ház előtt deszkáztunk , a kibaszott zalahalápi sunshineban. Azaz én próbáltam néhány alap trükköt, amit régen tudtam, de már nem nagyon megy. De azért jó a napsütésben és kis falu kis utcájában élni a summer fun -t. Másnap a nappaliba költöztünk, ott vettük fel a gitárokat. Ez azért faszán nézett ki. Tamás mostanában sok modern hardcoret hallgathat, ezért voltak olyan gitárrészei, amin mi is meglepődtünk. Próbán ki hallja az ilyet? (a kamerám az szar)



Az éneket már augusztus elején vettük fel, hangulatos délutánok voltak ezek is. Végülis mi lehet nyáron jobb, mint együtt lógni, meg lemezt felvenni? Közben olvasgatni Tomi rasszista vicceskönyvét, meg jégkrémet sörrel keverni. Reklám a reklámban: A most pénteki tapolcai bulin már mindenki kézbe veheti a cd-t, igényesen csináldmagad borítóval, szövegkönyvvel.

Töltsétek le! (ezzel reklámozva most a másik blogom is):
http://heart-a-tact.blogspot.com/2010/08/plan-beer-seta.html


2010. július 2., péntek

Öncélú reklám

Minden infót megtalálsz itt vagy itt. Astpai interjú az előző bejegyzésben.
Lesz 9 punk/hardcore banda, olcsó pizza, hideg sör, minden ami ahhoz kell, hogy elhidd, hogy az élet fasza.



2010. június 20., vasárnap

Astpai interjú

Ez az interjú még a Nem Változunk #2-ben jelent meg, az, hogy elővettem nem véletlen. Augusztusban fellépnek Tapolcán, a Fa-ló Pubban, más, nagyszerű bandákkal (plakát a bejegyzés végén). 2008 óta megjelent 2 kislemezük, valamint az itt beígért nagylemez majd most nyáron jön ki, azt fogják majd népszerűsíteni a turnén.

Bevezetőként mutassátok be a bandát.. Mikor, kik miért.. tudjátok a fontos dolgok..


2001 óta létezünk, viszont komolyabban csak 2004 óta, azóta vagyunk így 4en. Ekkor kezdtünk el többet koncertezni, megpróbáltunk Ausztrián kívül is fellépni, és aztán rájöttünk, hogy szeretnénk turnézni, albumot felvenni és minden olyat csinálni, amit a többi bandánál láttunk. Azt hiszem, így történt az egész. A banda tagjai: Zock (ének,gitár), Marco (gitár vokál), Ray Nay (basszus, vokál), Wimmer (drums) és a merch-es srác Alex, aki minden turnénkon, és majdnem minden koncertünkön ottvan velünk.
A középiksola óta ismerjük egymást és szerencsére még nem volt tagváltás.

Honnan van a nevetek?

Hát végülis nem nagy sztori: az ötletet az egyik sulitársunk matricáján levő firka adta. Miután már lenyomtunk néhány bulit "Astpai" néven, nem láttuk értelmét megváltoztatni. A szó "Astpai" nem jelent semmit, de legalább mi leszünk az egyetlenek, akiket kidob a google, ha ránk keresel. :-)




Egy Kid Dynamite tribute lemezen lettem rátok figyelmesek. Hogy jött a felkérés?


A ONI RED CHORDS-tól kérdeztek meg minket, hogy van-e kedvünk egy Kid Dynamite covert készíteni egy tribute lemezre. Hogy a fenébe ne lenne, gondoltuk. És végülis így jött az egész.

Nem nehéz kitalálni, mi lesz a következő kérdés: Mely bandák és lemezek vannak rátok a legnagyobb hatással?

Hu, hát ez mindig egy nehéz kérdés, mert biztos vagyok benne, hogy sok olyan dolog is tudatalatt hatással van ránk, amit észre sem veszünk. Még tinédzser éveinkben korai Blink 182, NOFX és Green Day-rajongók voltunk. Azt hiszem, ezek a bandák vittek minket bele igazán a punkrockba. Mostanában a zenénk leírásakor a Kid Dynamite-ot, Lifetime-ot, None More Black-et, Paint It Black-et vagy a Hot Water Music-ot említeném. De kétségkívül az ausztriai bandák, mint a Rentokill vagy Antimaniax voltak ránk a legnagyobb hatással, ami a hangcuccokat, felvételeket és a többi, a turnéhoz elengedhetetlen dolgokat illeti.

A split lemezetek az ATTACK! VIPERS!-zel idén jött ki. Mit érdemes róla tudnunk? Milyen volt a fogadtatása?

Az ATTACK! VIPERS! tagjait az első angliai turnénkon ismerük meg, és már az elejétől nagyon egy hullámhosszon voltunk velük. Néhány hónappal később megkérdezték, hogy lenne-e kedvünk egy split CD-t készíteni velük. Jól hangzott, és amikor az angol WE HEART RECORDS vállalta a megjelentetését, az egész összeállt. A lemezen 8 szám található, amiből 4-4 tartozik egy bandához. Eddig jó kritikákat kaptunk. A koncerteken is úgy tűnik, hogy szeretik a split számokat, és jó dolog őket élőben is játszani.

Mikor számíthatunk új lemezre? Vannak új számok készülőben?

Igen, jelenleg írjuk és próbáljuk az új számainkat, amelyeket a következő albumunkra szánunk. A felvételeket tavasszal végezzük el és az album 2009 őszének elején jelenik meg a tervek szerint.

Többször is turnéztatok már. Mondjatok egy-két vicces vagy érdekes sztorit!

Már jó sok sztorit halmoztunk fel. Az őrült partik és azok következményeitől a kocsink ablakának betörésén és a kirablásunkon keresztül tengerpartokon való alvásig sok minden történt velünk. Az egyik legérdekesebb sztori idén árpilisban történt, amikor az USA-ban turnéztunk. Egy házibuliban játszottunk három másik bandával, Charlotte-ban, Észak-Carolinában. A második banda után egyszer csak megjelentek a zsaruk és az egész bulit leállították. Azt hittük, ennek annyi, de aztán a szervezők előálltak egy B-tervvel és az egész bulit egy másik helyre vitték át, csak aztán ott is megjelentek a zsaruk. De jó volt látni, hogy mindenki mekkora energiát fektetett bele a buli(k)ba.

Tervek a jövőre nézve? Turné a közelünkben?

A következő hónapokban csak egy-két hétvégére van koncert beprogramozva, hogy legyen elég időnk próbálni és felvenni az új számainkat. A kovetkező európai turné valószínűleg tavasszal lesz. Még meglátjuk, hogy merre fogunk kikötni. Sok jó barátot szereztünk Angliában, úgyhogy valószínűleg arra fogunk indulni egy-két német, holland és belga megállót közbeiktatva. De remélhetőleg ez alkalommal más országokba is ellátogathatunk. Szóval számítsatok ránk! ;) A turné felét a New Jersey-ból való ONE WIN CHOICE-szal fogjunk lenyomni. Az amerikai turné alatt három király hetet töltöttünk el együtt, ugyanabban a kisbuszban utazva.

Mit gondoltok arról, amikor az emberek a punk zenéhez ideológiákat kapcsolnak? Ti támogattok-e ilyeneket? (Vegetarianizmus vagy bármi.)

Hát, az ideológiáid, nézeteid többé-kevésbé hozzád tartoznak, úgyhogy ha egy személyes számot akarsz írni, előbb-utóbb hozzá fogod kapcsolni azt a bizonyos nézetet. Mégsem kell szükszégszerűen így legyen. Például a banda egy része vega, egy dalt leszámítva ez mégsem vált a számaink témájává. Az elmúlt évek során Zock, akitől az összes dalszöveg ered, egy sokkal személyesebb nézőpontból kezdett szövegeket írni, de ezek mindemelett képesek politikai nézeteket is közvetíteni, annak ellenére, hogy nincsenek benne elcsépelt "fuck the system"-sorok.

Mi a helyzet Bécsben? Milyen ott a punk-rock színtér? Vannak ígéretes bandák,
események?


Hát, mi igazából egy viszonylag kis faluból származunk (Wiener Neustadt), ami kb. fél órára van délre Bécstől. A színtér errefele nagyon erős és gyorsan növekszik. Egyes bandák, mint pl. a RENTOKILL, SOEY vagy a WASTED SCARS már végigturnézták Európát és nagyon lelkesek, ha jövőbeli tervekről van szó. Nagyon jó kapcsolatunk van a Graz-i színtérrel is, amelyik kb. másfél órányira van van Wiener Neustadt-tól. Mostanában valószínűleg a környéken fognak turnézni olyan bandák, mint a PLAGUE MASS, a REDLIGHTFLASH vagy a HDNX, szóval csekkoljátok őket.

Végezetül, van valamilyen üzenetetek számunkra?

Szervezzetek még több házibuli-koncertet! Főleg fürdőszobákban és konyhákban. Ennyi. Köszi szépen az interjút!

http://www.myspace.com/astpai


2010. június 13., vasárnap

2010. május 30., vasárnap

Bulik, új lemezek, szerzemények.

Az utóbbi egy hónapom azért elég király volt. Akartam több bejegyzést írni az új szerzeményeimről, meg beszámolókat, de valamiért mindig elmaradt, hát most majd egyben.

Spark. Győr: Nagyon ritkán van olyan, hogy egy 'hazai' bandáért elmennék messze, mert amelyiket bírom, azokat úgyis elhívjuk Tapolcára vagy a közelben látom őket sokszor. De hát a Spark olyan amiért mennék, ritkán is járnak erre. Próba után szálltam is fel a buszra és irány Győr.
Az eső zuhogott végig, Győrben kb. 2 órán át kerestük a rómer házat, szarrá is aztam, de annál jobb volt bebocsájtást nyerni az alagsorba, ami egyből elvarázsolt. Kis szinpad, punkok, hátsó részben is kis mozi, vagy mi. Egyből körbe is ültük a merch asztalt, nehogy bárki hozzáférjen és megkezdtük az international punk konferenciát. Legjobb punk buli az, ahol először sztorizgatunk aztán olyan dolgok történnek, amikből sztorik lesznek. Bandák:
Fucklikebunnies: Hát ez olyan, hogy a legtöbb dalt amit feldolgoznak bírom, bár még nem is a legmélyebben szeretettek közé tartozik, hanem a sokan ismerik mert jó kategória. Ez rendben is van, elhallgatom, de ezért nem mennék el koncertre, ilyet otthon is tudok. Meg minek, ha nem akarnak nekem adni semmit? Van pár saját számuk, amik egyébként faszának tűnnek, legyen belőlük sok, meg maradjon pár feldolgozás.
Mind Your Step: Szerencsére egy olyan gyors punkot játszó banda, ami itthon is 'hiteles'. Nem játszák túl a szerepüket, sőt nem is játszák. Nincs annál undorítóbb, mint a kibaszott wannabe thrash punk meg ilyen bandák. Persze, lehet mondani, hogy legyen inkább sok ilyen, mint kannás punk, de ne. Ők jó példa, hogy azt is lehet jól csinálni. Ez a koncert is fasza volt, nincs bennük hiba, jól tolják és kész.
Watchmybag: Na ők voltak a másik húzó tényező, amiért mentem. Eddig azt hiszem kétszer láttam őket, de nem is játszanak túl sűrűn. Ritkán is hallgatom őket, de mindig futkoz a hideg a hátamon, meg rácsodálkozom mennyire királyak. Most is nagyon egyben voltak, minden kedvenc számom is volt, sajnos az újakat nem ismerem.
Spark: December óta vártam erre a pillanatra, sajnos akkor bepálinkáztam a zenekar jóvoltából és nem sok maradt meg a koncertjükből, csak hogy élveztem. Pedig mi szerveztük le, csak hogy megnézhessem őket. Most inkább elutasítottam a pálinkát és oda tudtam figyelni, már amennyire ők engedték, mert kikapcsolta az agyam a zene. Valahogy olyan jó atmoszférája volt az egész bulijuknak, vagy mert ők is jópofák, nem tudom miért. Remélem nem utoljára láttam őket.

(csukott szem kockás ing - my name is earl - fotó: bernáth tamás)
A cseh bandát nem néztem meg, vagy csak hallgattam, nem jön be élőben az ilyen. Helyette inkább olvastam valami antifa kiadványt, amiben leírták, hogy a skinheadek nem rasszisták, csak az utóbbi időkben hiszik ezt róluk az emberek. Ok, de miért egy punk koncerten vannak ezek a szórólapok? Szerintem ott ezt mindenki tudja. Még soha sehol nem találkoztam ilyenekkel az utcán, vagy akárhol, ahol esetleg a célközönség is elolvashatná. A másik, hogy szarhatnának rá, kit érdekel mit hisz Mari néni, vagy Dr. akárki a szkinhedekről? Őket úgy sem érdekli. Maximum a bizonytalan 14 éves kárpátia fan tesós srácoknak kéne elolvasni. Ha már itt tartok, védelembe venni és tovább kritizálni is szeretném az "antifákat". Van jó pár ismerősöm, nagy részük jó arc, intelligens és nagyon bírom őket, meg szerintem ez egy olyan dolog, ami mögé oda is lehet állni, meg kell is. De elszomorít, ha valakinek ez annyi, hogy "oké, én most antifa vagyok, berúgok a haverokkal, demóra járok, mer a náci az szar!". Persze az, de sosem bírtam az olyanokat, akik csak úgy odabújnak egy eszme mögé, a helyett, hogy simán csak ésszerűen élnének.
Na vissza a partyba: Bt volt olyan jó fej, lebeszélte a szervező sráccal, hogy legyen hol aludnunk. Ugyan nem velük, hanem a Rosa Parks próbatermében a csehekkel, de még így is nagyon kedves dolog volt tőle. Főleg, hogy oda vissza ki is fuvarozott minket, kösz Flo! A próbateremben jó hideg volt, a ruháim vizesek voltak, szóval nem volt egy leányálom, de amúgy utólag jó rá visszagondolni. Másnap egyszer még szétáztunk, aztán végülis a fél 2-es busszal hazajöttünk.

Tapolca, BreakTheSilence 5: Ez a buli valahogy furán is lett összeszervezve, meg egy csomó dolog szólt ellene, hogy megtartsuk, de végülis tettünk rá, és jól is tettük. Nem azt mondom, hogy nagyon emlékezetes buli volt, de hát legalább tartalmasan telt a szombat estém, ahogy mind telhetne. Csak hiányzott pár ember, akik amúgy oszlopos tagjai a tapolcai buliknak.
Egyszer még olyan is volt, hogy egyedül maradtam. Bandák:
Positive Mind: Nem nagyon élem annyira, az ilyesféle old school hardcoret, de ők jól játszanak. Itthon is meghallgatom őket, bár a demó minősége nem a legjobb, de hát milyen legyen egy demó, 2010 ide vagy oda, a pénz nem terem jobban, mint 10-20éve. Meg amúgy is, rendben van, igényesen megcsinálva. Be is szereztem egy példányt belőle, szóval ez most egyben amolyan kritika is volt. Szóval ha nem is fogom rájuk tolni a windmillt (még egyszer legalábbis biztos nem), örülök, hogy gazdagodott velük a megye.
Discriminated: Na ezt vártam igazán, de valamiért valami furcsa volt. Azért wannabe nem volt és nem is írom le őket, miért is tenném, hiszen a lemezük nagyon király, meg élőben is azok, szerintem csak épp részegek és fáradtak voltak. Arcot kicsit vissza (akit illet, az vegye magára) aztán ellenállhatatlan lesz ez, még jobb megye leszünk. Vegyétek meg a lemezüket, a számok jók, jól szól, a szövegek is tetszenek, látszik rajtuk, hogy van mögötte valami, nem csak klisék. és a kiadás is igényes.
Úgy éreztem mi most nem annyira hoztuk a szintet, meg a beugró nyiszink is beteg volt. Azért élveztem.
Az Iszonyat rég nem volt ilyen jó. Mindig is jók, mostanában néha túl nagy a káosz, de ezen az estén nem. Tökös volt és király. A 2 régi szám szinte már könnyeket csalt a szemembe. Remélem soha nem adják fel.
A Trustingot amikor eddig láttam, még megvoltak a kezdeti bénázás dolgaik, de most ők is rendesen odatették magukat. Az ilyen is ritka. Mármint az ilyen banda itthon, aki ezt a vonalat viszi (vagyis csak hasonlót, mert pont ilyen nem ismerek) zenében és mégis szerények és lelkesek, semmi póz. Beleadtak mindent, nagyon tetszett.
Mivel tettem egy olyan ígéretet, hogy megvárom az első vonatosok vonatát világosban értem haza, de mivel olyan emberek közt voltam akiket szeretek, még kevésnek is tűnt az az idő, amit a közeli kocsmában 'kellett' sörözéssel és sztorizgatással, valamint egy interjú adásával tölteni.
Itt beszereztem egy példányt, a Chat Noir című zine-ből. A feminizmust tárgyalja ki, eléggé 'profi' módon. Látszik, hogy a szerkesztője tudja mit akar. Még hasznosabbnak is tartom, mint a fent említett skinheades szórólapot, a punk szcénán belül is vannak ezzel problémák. Szóval ajánlom mindenkinek, érdemes az Iszonyat zenekarnál érdeklődni, ha jól tudom. Frankó, ahogy felsorakoztatja az általános tévhiteket, majd ugyan azzal a ténnyel kezdi mindegyik megcáfolását. Persze van pár dolog, amivel nem értek egyet, de ezek apróságok, meg van amit hiányolok is. Az udvariasság dolog az amivel nem értek egyet, egyenlőség ide vagy oda szerintem ez egy jól eső gesztus, meg amikor megdícsérnek egy nőt az is. Persze semmit sem ér, ha mellette veri valaki a feleségét, vagy semmibe veszik a munkahelyén. Egészséges kapcsolat mellett az udvariasság jó dolog. Hiányolom az egész fura férfi-nő mérleg kiváltó okát, ami hol máshol, mint a bibliában keresendő. (na nem mintha nagy megolvasója lennék, de ezt tudom) Hiszen a szerint Éva mohósága miatt jutottunk ide ahol vagyunk, szóval a nők miatt vagyunk ebben a szar világban és nem a paradicsomban. Bár lehet ez csak az én hülye elméletem, de egy ilyen fanzinban érdemes lenne akár ezt is boncolgatni, mert ebben sokan hisznek és ott van nekik ez a beidegződés. Na, ennyit a bibliáról, be is nyomom a Fillert.

Comon Enemy, Fehérvár: Mivel Tapolcáról ilyen sokan vagyunk műkedvelők, csak odafelé volt az autóban hely. Vissza is lett volna mondjuk, de akkor valaki egyedül maradt volna. De nem bántam, mert jól éreztem magam. Na szóval odafelé 4-en mentünk, söröztünk meg pop punkot hallgattunk. Néha van olyan, hogy egy-egy bandát nem szeretek meg egy ideig, akármennyire is ajánlják nekem a barátaim vagy akármennyire alap. Aztán egyszer csak egy adott pillanatban lecsap, azonnal imádom és körülvesz. Így tett egy nappal a buli előtt a Shook Ones. Ezért a válogatás cd-re tettem is jó sokat tőlük. Szóval jó volt azt hallgatni odafelé, közben olcsó sört kortyolgatni, meg azon gondolkozni, hogy kérjem meg a Bencét, hogy álljunk meg hugyozni.
Fehérváron felvettük Rácot, aki a szobatársam volt és tök rég nem láttam. Ez is klassz dolog volt.
Senki sem volt még ott szinte, mikor odaértünk, de legalább volt idő elfogyasztani a söröket. Megérkeztek a veszprémi srácok, ilyenkor nincs olyan, hogy rossz buli. Egyszerűen nincs. Elvertünk a játékgépben 240ft-ot, aztán én ismét feladtam. Kiröhögtünk ezt azt, aztán mentünk be, mert kezdődött a buli.
Mind Your Step: Ugyan az, amit feljebb leírtam, csípem őket.
Wroongg!: Nagyon meg akartam őket nézni, de sajnos csak a végét csíptem el, túl jó idő és túl sok sör és haver volt kint. Nem szép dolog tudom, de legalább őszinte vagyok. Elnyomták a Bloodstainst, amit mi is akartunk, így mi skippeltük, hehe.
Nagyon rég éreztem magam ilyen jól alattunk. Királyak voltak a srácok, akik énekeltek, meg akik néztek is, ez nekem olyan jól esik hogy csak na. Mondjuk a koncertjeinkből mindig csak pár képre emlékszem, akkor is ha nem ittam egy kortyot sem. A hangulat azért bennem marad jó darabig.Common Enemy: A nagy hírnevükhöz képest nem nagy durranás az egész, mondjuk nekem nagyon bejött, vagyis inkább csak jól esett. jól 'buliztam' de ennyi is kb. A beastie boys feldolgozás mondjuk az est dala volt. A beer bong jó ötlet volt, emelte a hangulatot, meg páran csúsztak másztak tőle. Alul félmeztelen Zsolt megmutatta, hogy kéne csinálni, de ahogy láttam ez nem jött be a zenekarnak annyira.
Aztán jött a csalódás, mekkora szar arcok. Oké, egy hardcore/punk banda, aki egyszer Rise Against akar lenni, kérjen sok pénzt, meg szemétkedjen ha nem kapja meg, vagy egy antikapitalista, akik majd egyszer Anti-Flag akarnak lenni, vagy nem tudom. De ezek sörről, pizzáról, circle pitról meg a bulikról írnak számokat, meg hogy fuck business men, let's circle pit. Pont ilyen nincs, de egy lemezen belül már igen. Nevetséges akkor ez a hozzáállás. Robbanjanak le egyszer Romániában vagy Ukrajnában, azt kívánom nekik.
A PFA-t most csak félig-meddig néztem, valamiért fel volt kapcsolva a villanyt bent, így most nem fojtogatta a lelkemet meg nem baszkodta az agyam. De szeretem őket.
A retrodiszkó sajnos nem ment sokáig, de addig is zseniális volt mint mindig. Az első vonatig ismét csak a sztoriké meg a söré volt a főszerep, aztán hazafelé alvás majd sétálás az esőben. Szép zárás.

És ha már Shook Ones, ezért dobog a szívem. Van-e ennél jobb videó/zene kombó?:

2010. május 11., kedd

Lost Boys interjú

Folytatom a meg nem jelenő Nem Változunk #3 tartalmának feltöltését. A Lost Boys egy fasza francia hardcore/punk banda, tavaly szeptemberben játszottak nálunk.

Szevasztok! Először is mutatkozzatok be, kik vagytok, honnan jöttetek, hogy jöttetek össze, ilyenek. Just for the record.


Lucien: Helló, mi vagyunk a Lost Boys. G.Flo (dob), Bertrand (gitár), Flo (basszer), és én éneklek. Lyonban, Franciaországban élünk, 2006-ban itt volt az első koncertünk a Lexomyl and the Sprits nevű amcsi banda előtt.

Imádjuk a hardcorepunk zenét, főleg ahogy a 80’-as években játszotta azt a Black Flag, a JFA, a The Freeze, Minor Threat, Bad Brains, vagy mondjuk az Agent Orange. Ezek a bandák hatalmas hatással vannak ránk és a dalainkra. A Lost Boys a lehetőségünk egy „baszd meg”-et mondani a mindennapi unalmas életre és rutinokra, az eszköz amivel ellenállunk ezeknek.


Honnan van a nevetek? A filmből vagy tényleg elveszettek vagytok? : -)


Lucien: A nevünket konkrétan a M.I.A. nevű 80’-as évekbeli banda egyik lemezéről vettük. Amikor nevet kerestem magunknak, valami „gyakori, átlagos 80-as évekbeli klisé” szerűt akartam, mondjuk valami „Youth valami” vagy „valamilyen Kids” és mikor elém került a Lost Boys, egyből megtetszett, haha. A The Lost Boys című film nem rossz, nem is olyan jó… bár imádom a régi horrorokat, de vannak sokkal jobbak is... érted. Az egyik kedvencem mondjuk benne van, Corey Feldman, ő játszik a Stand by me, Friday 13th, Chapter 4, The Goonies, Gremlins címá filmekben is. Na ezek nagyon fasza filmek! Imádom őket! Bocs, néha elragad a nosztalgia és megesik, hogy elkanyarodom a lényegtől, hehe.


G. Flo: Amikor Lucien kitalálta a nevet én eléggé elveszettnek éreztem magam, a kortársaim már mind beléptek az úgynevezett „életbe”, én meg nem tudtam hova tartok éppen. A velem egyidősek többsége már gyerekeket nevel, unalmas munkájuk és unalmas hobbijaik vannak. Most akkor én élem rosszul az életem? Nem akarok olyan lenni mint ők, inkább maradnék még „lost boy”.


Bertrand: Én idősebb vagyok Flo-nál, az én koromban már mindenkinek van szép állása, gyerekei meg olyan felnőttes dolgokat csinálnak és olyan dolgok érdeklik őket, érted. Én ezeket a dolgokat leszarom, sőt utálom. Amennyire lehet én szabadon akarok élni, úgy értem én akarom eldönteni mit tegyek, nem akarom minden napom ugyan úgy, rutinszerűen élni.

Néha nagyon távol érzem magam az emberektől, a banda a fegyverem a „normális” élet ellen.


Nem vagytok fent semmilyen közösségi oldalon, ez manapság elég ritka, még a hardcore/punk bandáknál is. Ez az elveitek miatt van, vagy csak egyszerűen nem érdekelnek titeket ezek az oldalak?


G. Flo: Engem simán csak nem érdekel, hogy legyen myspace vagy facebook oldalunk. Nem ellenzem őket, nekem van mindkettőn személyes oldalam. Semmi bajom vele amíg ingyenes. Azt mondjuk hülyeségnek tartom, hogy a ma már a legtöbb flyeren ott van, hogy melyik banda milyen zenét játszik, meg a myspace címük. Szerintem tökéletesen elég egy zenekarnak egy sima weblap, akit érdekel úgyis megtalálja. Nem nagyon hiszek abban sem, hogy a myspace promotálásra vagy ilyesmire jó, én is szinte naponta kapok annyi reklámot, koncertplakátot, hogy már fel sem nagyon figyelek rájuk, ez igaz arra is ha ’addol’ egy banda. A legjobb dolog este ragasztó + plakátok aztán irány a város, hehe!


Mit érdemes tudni a lemezeitekről? Sok 7”-etek és cd-tek jött ki, a számok között pedig sok az átfedés.


G. Flo: Van egy minden számunkat tartalmazó CD, amit direkt a nyári EU turnéra csináltunk, amikor nálatok is voltunk. Van egy s/t 7”, valamint egy split a Sunpower-rel és a Strong as Ten-nel és egy demó kislemez. Eddig. Most dolgozunk egy nagylemezen, remélem minél hamarabb kijön már.


A szövegeitek általában ezekről a napi rutinokból való kitörésről szólnak, hogy próbáljátok ezt megélni? Szeretitek Orwellt? Láttam pár 1984 tetkót rajtatok.


Lucien: Én nagyon bírom Orwellt! Pár könyve nagyon közel áll hozzám: 1984, Coming up for air, Animal Farm, Down and out in Paris and London… Épp a lakásunkban voltunk a szobatársammal, aki éppen akkor vett egy tetoválógépet, és rajtam próbálta ki. Ez jutott először eszembe, így lett egy 1984 felirat a karomon, hehe. Utólag örülök neki! Kísérteties könyv, egyre jobban haladunk feléje. Amúgy is imádom a negatív utópiás könyveket és filmeket, mint pl. a Us from Zamiatine vagy a Fahrenheit 451 Bradburytől.

Amúgy 1984 a hardcore/punkban és a politikában is elég jó és érdekes év volt. Olyan válogatások jelentek meg mint a „Peace” vagy a „Welcome to 1984”, valamint a könyv metaforájaként a Ronald Reagen elleni „küzdelem”.


G.Flo: Szerintem a legjobb módja a szürke hétköznapok legyőzősére a turnézás, meg, hogy annyi koncertezz amennyit csak tudsz. Legalábbis nekem ez bejön. Mondjuk szerencsés vagyok, szeretem a munkám, de azért jól esik a haverjaimmal lenni és kitörni a mindennapokból. Turnézni a legjobb a világon, látni új országokat, találkozni új arcokkal, meg mindig tanulni valami újat. Legjobb lenne mindig csak menni!


Most nyáron voltatok európa turnén. Milyen volt, merre voltatok? Nem nagyon találtam róla infót. Milyen különbségeteket ttok kelet európa és az otthonotok közt? Ezalatt mindent, illetve bármit értek… buli, csajok, társadalom, bármi. Meséljetek!


G.Flo: Ez vicces, mert itt nálunk a legtöbb ember azt hiszi, hogy ha kiérsz Németországból, akkor egy nagy Kelet Európa nevű országba érsz, a többi országnév pedig csak ilyen folklór dolog. Ez volt amúgy a második turnénk arrafelé és újra megdőltek ezek a kelet-európával kapcsolatos általános tévhitek. Mindenhol egyaránt kedvesen fogadtak minket, király bulik voltak.


Nem lehet kikerülni a kérdést: Hogy tetszett Magyarország?


G. Flo: Haha, király volt! 2 koncertünk volt ott, mindkettőn jól éreztük magunkat, fasza bandákkal nyomtuk és jó arcok jöttek le a bulikra. Székesfehérváron és Tapolcán is. Mindenki mozgott, táncolt és még a kaja is király volt!

Attól pedig le voltam nyűgözve, ahogy a nácikat fogadták a srácok. Ahogy ott is mondtam neked, király volt látni, hogy nem ússzák meg pofánverés nélkül, ha lejönnek egy hardcore/punk buliba. Kicsit meg is ijedtem, nálunk Franciaországban van annyi eszük, hogy le sem jönnek. De ha megtennék, remélem nálunk is ez lenne belőle. Jó volt nézni a dobok mögül, ahogy kapnak, hehe!


Mi újság Franciországban? Milyen ott a szcéna, a punk-rock élet?


G.Flo: Nekem nagyon tetszik, nem tökéletes, de szeretem. Van sok király banda, klub, foglaltház meg aktív emberek, akik azon vannak, hogy jobb legyen a szcéna. Szerintem itt ez egyszerűbb talán, mint a kelet európai országokban, már ahogy én láttam a dolgokat. A foglaltházak ügyében főleg, valamint ugye a nácik is békén hagynak minket általában. Itt könnyebben hívják magukat a srácok punknak, mert szinte minden adott hozzá, nálatok pedig az volt a benyomásom, hogy jobban ki kell állnotok a véleményetekért, magatokért, többet kell gürizni egy buliért, és ezért minden tiszteletem!

Vannak itt király bandák, a kedvenceim: : Strong as ten, Koenigstein youth, Ken park (rip), Abject object, Lxomyl, 1000 Vierges (rip), Clean cuts, 12225 chacals, Organ grinder (rip), Teenage wasteland.. tuti kihagytam párat.


Mik a terveitek a jövőre nézve? Turnék, új lemez?


G. Flo: Most értünk vissza egy másik, 12 napos francia/ír/angol turnéról, amin a Koenigstein Youth nevű fasza francia hardcore-punk bandával voltunk. Mondanom sem kell, király volt nagyon. 2010-re tervezünk egy LP-t megjelentetni új dalokkal.


Bertrand: Igen, tervezzük egy ezt LP-t meg pár turnét. Meg továbbra is sok buli. Ez a kulcs, haha!


És végül, valami amit még el szeretnétek mondani?

Bertrand.: Nem tudom meddig fog még a Lost Boys működni, de most biztos vagyok benne, hogy ez az életem, a zene megszállottja vagyok. Ez segít nekem élni és lélegezni.

Amúgy fanzint írok és disztrót üzemeltetek.


G.Flo: Kösz az interjút, meg hogy érdeklődtél irántunk. Szerintem jó és fontos dolog a kapcsolattartás másokkal. Úgyértem a hardcore/punk nem csak zene, hanem nézőpontok és vélemények cseréjének lehetősége és egy nagyszerű közösség.

Üdv mindenkinek Magyarországon!