Mi a kedvenc horrorfilmed?

Erről a klipről mindig az egyező című film jut eszembe (Kéz őrület), nem csak emiatt, hanem hangulatra is. Imádtam/imádom még mindig a 90-es évekbeli tinihorror/vígjáték filmeket. Nem csak azokat, amik viccesek, hanem a tényleg horrornak szánt tini filmeket is. Sikoly sorozat, Kéz őrület, Tudom mit tettél, Halloween H20. Valahogy a Murder City Devils ezeknek a hangulatát idézi, persze jobban idézné, ha a 90-es években rumon éltem volna. Van/volt valami ezekben a filmekben, valami amatőr báj, amitől imádtam őket. Persze akkor még féltem is pártól, hehe. Pár klassz zenét is ezekből ismertem meg.

Az sem elhanyagolható, hogy a legjobb német punk zenekarok mind MCD dalcímekről nyúlták a nevüket. Lehet, hogy csak akkor érteném meg őket teljesen, ha kamionos lennék és ahogy már említettem rumot innék. Koszos kis pihenőkben rúgnék be tőle, és vagy egy lepattant motelben vagy a járgányomban aludnék. Mint egy sötétebb Bud Spencer filmben. Kipróbálnám ezt az életet is egy időre azért. Csak úgy egy időre, mint amikor Gy. Ferenc beköltözött az avasi telepre. Gondolom azt sem bánnám, ha beragadna ez a kazi a magnóba, mint Tedéknek a The Ploclaimers dal.

És még az egyik előző postnál elfelejtettem feltenni a kérdést:

MI A FASZ AZ A "DEFEND POP PUNK"??

G-zone

Zsolesz nemrég megkért, hogy csináljak neki egy flyert egy olyan koncertre, ahol csak női tagsággal rendelkező bandák lépnek fel, a külföldi banda és a nőnap apropóján. Közben azon gondolkoztam, hogy elég frankó bulit tudnék összeállítani ilyen bandákból. Olyanokból, ahol nő az énekes, vagy ha nem, akkor számottevően többen vannak a zenekarban, vagyis egyértelműen összeköthető velük a zenekar. (Ezért hagytam ki a Fucked Up-ot pl, mert oké, hogy néha énekel Mustard Gas, de mégsem annyira meghatározó, legalábbis nekem. Hű, elég jó buli lenne:

- Arctic Flowers: Ők tavaly félelmetes jó lemezt hoztak össze. Ha írtam volna listát, valószínűleg őket írtam volna a tetejére. Van az egészben valami a régi brit vagy amerikai vagy akármilyen anarchopunk hangzásból, az az agybasztató unalmas hangulat amit imádok, plusz izgalmas gitár témák, király női ének, az egész egy magával ragadó massza. A 3:18-nál induló résztől mindig beindulnak a lábaim táncra meg így oldalra forgatom a fejem ritmusra. Élőben tuti nem állnám meg, valószínűleg ugyan úgy reagálnám le, mint az énekes csaj.

- White Lung: Pár bejegyzéssel lejjebb többet írtam róluk. Ez igaz párra az elkövetkezendő bandákból, mivel elég faszák és már szerencsére volt miért írnom róluk. Azt hiszem a helyes szót megtaláltam már: Hisztérikus. De maradjon csak ez is izgalmas. Mondjuk engem alapból nem érdekel, hogy a tagok nők vagy férfiak, maximum egy király női ének bejöhet csak amiatt, hogy olyan amilyen. Azt hittem, hogy a White Lungban minden poszton csajok vannak, de gitáron pont nem, ami engem legjobban megfog bennük. De ez egyébként nem is fontos. Velük kapcsolatban még meg lehet említeni a Nü Seanse-t, amit ugyan alig ismerek, de valamiért megvan bennem, hogy királyak. Együtt jöhetnének ide is, mint ahogy már másfelé együtt turnéztak.

- Terrible Feelings: Ők lennének a 2011-es listám 2. helyén a lemezükkel. Nem nagyon tudom őket sem elhelyezni a stílusok közt. Valami olyasmit érzek, hogy svédországban a popkultúra is egész más mint itt volt, példáu ott Abba volt és nem Komár Laci. Bár nem sok köze van az Abba zenéjének a TF-hez, de ők nem úgy akarnak popposak lenni, mint amikor mondjuk nálunk egy punk banda felöltözik hawaii ingbe és csinálnak egy tengerpartos klipet felzselézett hajjal vagy keménykedős breakdown metálpoppot nyomnak monster logók előtt. Hanem ez egy poppos banda, akik punkok, a hozzáállásuk is az. Ja és persze nagyon fasza számokat írnak, ez sem elhanyagolható. Ezen a videón punkosabban nyomják mint lemezen:

- RVIVR: Hm, ez lehet már nem ér. Illetve de, mert természetesen bármikor elhívnám őket újra, azaz rajtam nem múlik. A RVIVR régi szerelem és örök. A koncert a tavalyi év legjobb élménye, valószínűleg itt is az lenne. Kár róluk csépelni a szót újra, ők egyszerűen jobbá teszik az életem. Bevallom, azért egy ideje nem hallgattam őket, de aztán pár napja elém került az a koncert videó, amit talán legtöbbször láttam, ami valami Grist Mill nevű helyen lett felvéve. Elkezdtem nézni és csak mosolyogni tudtam. Hát ilyen a RVIVR.

- Witch Hunt: Még egy kis csalás, mert őket is láttam már, de bárcsak igaz lenne ez minden itt felsorolt bandára. Ami még közös a RVIVR-el, hogy az ővék is az év koncertje volt számomra, csak ez 2009ben. Amúgy ha jól tudom, már nem nagyon léteznek rendes formában, nemrég mintha lett volna egy olyan koncertjük, ahol régi felállásban léptek fel. Azt is megnézném. Egy ideig még talán a no. 1 bandám is voltak. Nem felejtettem el őket, de hát ez gondolom mindig ilyen periodikus dolog. Még az is lehet, hogy velük foglalkoztam a legtöbbet ezen a blogon így összességében. Még mindig imádom és hamar újra beléjük tudnék szeretni.

- Star Fucking Hipsters: Ha már a Witch Huntnál tartunk, akkor őket is meg kell említeni. Bár alapból semmi közül egymáshoz, azért az egyik alltime-kedvenc videóm a neten összefűzi őket. Alapból egy olyan banda buliján amiben Stza benne van a hangulat szar már nem lehet. Mondjuk újabb kis csalás, hogy az alábbi videón egy Choking Victim számot játszanak, a végén pedig a Witch Huntos Nicole énekel, nem is a SFH énekesnője. Persze már csak önmaguk miatt is elhívnám őket, pedig a lemezeik nem nagyon hatnak meg. De ha őket említik, nekem mindig ez a videó ugrik be először:



- Shoppers: Hú, kevés jobb dolog van annál, mint amikor ilyen zajos masszából előkúszik valami szerethető dallam. A Shoppers meg valami ilyesmi. Sötét és disszonáns zaj, mégis megbújuk benne valami báj. Az ő LP-jük is a tavalyi top-omban van, nemrég pedig kijött egy split 7" a Panzrammal. Erről leírtam már amit akartam, de muszáj volt őket ide is betenni, mert milyen lenne egy ilyen koncert nélkülük? Hiányos.



- Lemuria: Újabban eléggé rájuk ragadt a hipster jelző, szerintem hülyeség. Nem elég zajos és nem elég szar ahhoz. Számomra csak egy imádnivaló banda. Tény, hogy eléggé populáris, legalábbis underground körökben, de mégsem érzem azt, hogy egy szigetes fellépés lehetőségéért eldobnák az egész eddigi életüket, mint az páran gondolom simán megtennék máshol. Bár nincs mindig hangulatom a zenéjükhöz, de ha van, akkor nagyon nagy erővel képes hatni rám. Hajnali busz utakon, éjszakai busz utakon, nyári sétákon. Mert tényleg olyan egyszerű ez a zenekar, mint zsebre tenni a kezed. Vagy mondjuk a barátnőd farzsebébe.

- Punch: Róluk is leírtam már amit akartam párszor, bár ha jól emlékszem, pont akkor, amikor a tumblr blogom volt. A Puch egy király banda, a koncert is tökös volt, csak valahogy ez a -nagyrészt saját maguk- által felépített hype lohaszlott le kicsit. Szóval nem úgy jött le, hogy ezek milyen egyszerű, jó arcok. Aztán lehet, hogy csak poénokat szopok be, mint amikor kiírnak olyasmiket, hogy "hogy-hogy nem sould out még ez a póló?" meg ilyenek, de akkor is csak húzom a szám ilyenekre. Aztán mire nagyjából ezt elfelejtettem, meghallgattam a legújabb EP-t, amire tényleg nem tudtam mást mondani, mint hogy azta, ez beton. Azért mondjuk azt nem bánom, hogy elajándékoztam a felvarróm, de megnézni megnézném őket újra.

- Sharkpact: Őket nemrég mutatta egy haveeerom, azzal kezdte, hogy ez nekem tuti tetszene. Pedig nem bírom a szinti/dob vagy akármilyen szinti-punk dolgokat, de ez marha jó, szóval iagaz lett. Pont az a művészkedős ál-dolog marad ki belőle, amit úgy tudok gyűlölni. Helyette egy düh és érzelem bomba szeretni való dallamokba bújtatva, így az egésznek van egy olyan hangulata, amit nem tudok nem szeretni. Nem is akarom nem szeretni, hiszen a szakadó hóban felmelegítették a szívem.

- Foreign Objects: Ezzel akartam kezdeni, aztán többször nekiálltam írni róluk, de rájöttem, hogy róluk nem tudok semmit sem, de tényleg. Jó zenét játszanak, biztos jó arcok is, szívesen hallgatom őket, de semmi több. Pedig valahol olvastam vagy lehet, hogy hallottam, hogy ők az egyetlen igazi női punk banda. Tényleg faszák, de sosem szerettem beléjük. Talán majd valahol, valamikor. Valami olyasmi, mintha összeszedték volna a legjobb zenék alapjait, és azt játszanák el. Egyszerű, hatásos giták témák, hisztis női ének, de az egész nem áll össze annyira kimagaslóvá. Persze azért ha lenne koncertjük itt, akkor rohannék rá, de ezt a szuperkoncertet őt kezdenék szerintem.

Így elsőre ezek a bandák ugrottak be, lehet, hogy kihagytam párat, bár akkor valószínűleg nekem mégsem annyira meghatározóak. Hazai részről "elő"zenekarnak betenném még a Párt-ot, a Think Againt és egy bandát ami még nem létezik, de remélem összejön, mert a tervek alapján király lenne. A G-zone az remélem tiszta, hogy Zsolesz fanzinjára célzás, ha már az ő kérése ihlette a posztot.

Ramblin boy of pleasure

Rédi barátom elkezdett blogolni, csekkoljátok, jó zenékről ír, ahogy kell. A Lawrence Arms címért meg külön puszi:

http://ramblinboyofpleasure.blogspot.com/
http://ramblinboyofpleasure.blogspot.com/
http://ramblinboyofpleasure.blogspot.com/

Akkor Rédi, csak a biztonság kedvéért küldök neked egy videót, nehogy baj legyen. Indul a szoba buli így éjjel háromnegyed kettőkor!:

Born with a bad haircut

Tökre király, hogy itt a tavasz és egy pulóverben jöhettem haza Tapolcára. Itt valahogy minden időnek van hangulata. Ha a környéken sétálok nagyjából minden hely mellett elmegyek, amihez valaha nagyon közöm volt vagy amihez köt valami. Bármilyen időben sétálok és bármilyen jóféle zenét hallgatok mindig nagyjából ugyan az az érzés fog el, hogy mennyi mindent megéltem itt, de azért jó, hogy elhúztam innen. Pedig szeretek itt lenni, de ugyanakkor ez a hely sok mindentől el is zárt. Emlékszem, mikor felköltöztem Pestre, azt gondoltam végre, minden koncertre elmehetek. Persze ez nem így volt, egyrészt anyagilag nem tehettem meg, másrészt rájöttem, hogy ami amúgy nem érdekel, az erőltetve sem lesz jobb. Lehet aztán, hogy egyre kevesebb koncert is érdekel, ki tudja. Persze vannak nagyon faszák, meg vannak simán jók, amire elmegyek a társaság miatt. Ezek az esték bejönnek. Kicsit talán leegyszerűsödött ez az egész, vagy csak én ismertem meg szinte mindenkit, vagy közvetlenebb lett az egész színtér, vagy csak öregszem. Mikor még elkezdtük szervezni a tapolcai bulikat, csomó dologra valamiféle nagy misztikumként tekintettünk. Egyes fanzinekre, zenekarokra, meg úgy alapból arra, hogy mi hogy van. Megvolt ennek is a bája, néha hiányzik is, még akkor is ha most szinte minden jobb, mint akkor volt. Ami igazán hiányzik, az talán az (és nem csak nekem, hanem a színtérnek is), hogy legyen pár "A Zenekar". Mint amilyen régen volt a Hátsó Szándék, A RedLineOffside, a Nesze meg ezek. De mint mondtam, lehet vannak ilyenek, csak már én vagy ismerek mindenkit, vagy minden közvetlenebb és így nincs is meg az a fajta misztikum. Vagy csak egyszerűen ezek a bandák már elénekelték azt, ami az alapját képezi olyannak, ami most van. Ez most nem valami béna respektcunami, mint amikor a Newbornt múltidézik és hajlonganak előttük, mintha nélkülük nem lenne ma semmi. Huh, de utálom, mikor ezzel jönnek, hogy akkor más volt a hardcore, mi már nem is tudhatjuk, nem is lennénk ma itt, meg ilyenek. Lehet, hogy vannak ilyen bandák, de szerintem nem a hazai 90-es évekből, hehe. Amúgy is az a hardcore, ami "elzárkózik" a punktól (és itt már nem itthonról van szó), az bekaphatja. Ők nem lennének sehol, ha nem lett volna Ramones. Elkalandoztam. Király lenne, ha újra lenne Fa-Ló, mert annak mégiscsak van valami olyan varázsa, ami máshol nincs. Nem az, hogy jobb, csak más. Jó volt a Lokomotívos buli is, de nagyon feldobódnék, ha kiderülne, hogy nyitva van újra a Fa-Ló is csinálhatunk egy koncertet. Nem kéne semmi extra, csak pár hazai banda. Most amúgy is van pár olyan banda, akit nagyon meghívnék, legtöbbnek nemsokára új lemeze vagy demója jön ki. Cöldlook, Who Sows Violence Reaps Storm, Kemény Henrik, Youth Violence, Tekken, Piss Crystals... meg jöhetnének a megyebeli bandák is. Ez lázba hozna. Örülök neki, hogy még mindig ilyen dolgok lázba hoznak, nem pedig olyanok mondjuk, hogy milyen kocsim lesz meg ilyenek. Meg, hogy a Neon Piss demójának elején lévő basszus "kiállás" is eléggé be tud gerjeszteni, mert az ott eléggé zseniális. Az egész szám, az egész demó, sőt az egész banda. (bár más hanganyaguk azt hiszem még nincs) Nem tudom erre a fajta punk-ra van-e külön jelző, vagy hogy kell-e, én csak azt szoktam mondani, hogy izgalmas. Ez a zenekar rohadtul az, remélem tényleg eljönnek Pestre még idén.

Ami most igazán lázba hozott, ami miatt belekezdtem ebbe a postba, az a Panzram és a Shoppers splije. Nem tudtam, hogy lesz ilyen, csak akkor vettem észre, amikor már letölthető volt, bár azt hiszem előtte 1-2 nappal került csak fel, valamikor ezen a héten. Király, hogy van ez a két nagyon fasza banda, akik tudják egymásról, hogy faszák és csinálnak egy splitet. Nem tudom, van-e köztük bármi más közös azon kívül, hogy baromi jók. A Panzram a Psychedelic Furs feldolgozással fogott meg, bár előtte nem is tudtam, hogy van ilyen banda. Meg úgy amúgy azzal a kislemezzel. De azóta rájöttem, hogy a demó is király. Ha már a hardcore-ról volt szó nemrég, na szerintem ez az. Nem a Bridge9 meg Deathwish csodák, mg ha akad is köztük egy-egy gyöngyszem. De főleg nem a Touche Amore. A Shoppers meg zaj, frusztráció és dallamok legjobb keveréke. Biztos olyasmi, mint a Sonic Youth, de azt sosem hallgattam, talán majd egyszer megtalál. Az egész splitet, meg úgy általában a két bandát belengi valami izgalmas sötétség is, de nem negatívan -hogy is lehetne a sötétség negatív-. Egyszerűen feldob, hogy megvan az esélye, hogy egyszer majd valami közöm lehet ezekhez a bandákhoz, mondjuk látom őket élőben, aztán lenyomunk pár sört meg egy kis pálinkát. A RVIVR-nál is bejött, arról is csak ábrándoztam régebben, aztán mégis dumáltam Matt Caninoval miközben ittunk egy kis pálinkát Ericával. De bármikor berakhatom a lemezeiket, megnézhetem őket youtubeon és így körülvesznek, nekem ez is elég, ennek is örülök. Örülök annak is hogy hatnak rám. Jó zenét hallgatni fasza dolog.

Ez a hétvége

Már régebb óta bírom a White Lung-ot, de igazán akkor talált be, amikor a pénteki próbatermi bulit követő pár óra alvás után egész nap "studióztunk", szóval egész nap masszív és hangos zajban voltam, majd utána egyedül vártam a buszt a veszprémi állomáson, vissza Pestre. Rohadtul le voltam fáradva, csak arra vártam, hogy felülhessek a buszra, ott meg arra, hogy hazaérjek. Kicsit kiégve éreztem, magam, de olyan jó értelemben, mint amikor csupa jó dolog áll mögöttem. Ekkor tettem be az It's The Evil lemezt. Sokáig kerestem rá azt ez egy megfelelő szót, amivel jellemezni lehetne, nem csak ezt, hanem a hasonló bandákat. Neurotikus? Nem tudom. De ezek a gyilkos gitárok, meg az ének nagyon elkapott, míg bámultam ki a busz ablakán a sötétbe, még mindig totál kimerülten. Azt hiszem a fent lévő borító tökéletes kifejezi a lemez hangulatát. Azóta mindenhova menet ezt hallgatom, kicsit olyan is, mintha mindenhova sietnem kéne, üres, koszos buszokon és sötét aluljárókban, meg így gyorsan élnék mint azokban a filmekben ahol a főszereplő épp elég mélyen van. Ehhez hozzáad, hogy a lépcsőházunkban a földszinten villog az egyik lámpa. Még beleférne, hogy lejárjak minden héten Tukker Booking bulikra, azok is ilyesmi érzést kelthetnek. ...Ez a legjobb gitározós lemez, na. Most is épp ezt hallgatom. Most kicsit nyugtat mondjuk, hogy holnap olyan helyen kezdek, ahol a meló olyan lesz, amit azért bírok, de ez a lemez akkor is aktuális lesz, mert mögöttem még mindig egy ilyen hétvége áll mint ez, és remélem sok ilyen vár még rám. A pénteki próbatermi buliba menet még a Sharkpact lemezt hallgattam, mert az olyan szívmelengetően punkos, mint amilyenre számítottam az estével kapcsolatban. Alapvetően a Sharkpact egy poppunk banda, de nem mindegy milyen értelemben. Mikor perez csinált velem interjút leírtam, hogy kevés poppunk bandát bírok. Hát igen, a legtöbbet nagyon nem, sőt írtózom tőlük, ezért amikor egy ismerősöm kikérte a véleményem a 10-es poppunk listájáról inkább hallgattam, vagy ha jól emlékszem valami közömbös dolgot írtam, hogy ne bántsam meg, mer amúgy nem érdemli azt. De ezek a poppunk bandák, akikért sokat odavannak annyira rosszak. Valahogy ha hallgatok egy poppunk bandát, egyből lejön, hogy jó vagy nagyon rossz. Ez a Transit vonal pl. nekem nagyon visszataszító. Azon kívül, hogy gitárt ragadnak, semmi punkos nincs bennük. De lehet olyan banda is, aki gyors zenét játszik, mégis sokkal kevesebb punk báj van benne, mint a Sharkpact-ben, mert egyszerűen lejön, hogy mű, vagy csak ezt tudják játszani de nincs mögötte semmi. Igazából haragszom is az ilyen New Found Glory/MXPX bandákra, amiért ilyenné tették a poppunkot. Pedig én MXPX-en nőttem fel, de most már inkább haragszom rájuk. Az ezen a vonalon haladó mai poppunk bandák meg tényleg nagyon rosszak tudnak lenni, a maguk kitalált színes betűtípusaival meg kitalált dizájnjaival. A Sharkpact pedig egy punk banda, akik dallamosan játszanak, de beleadva mindent ami punk bandává teszi őket. Pedig csak egy dob és egy szintetizátor, meg egy csomó düh és érzelem. De ilyesmi még számomra a Spraynard is, mert ők tényleg csak három csávó, akik pincékben zenélnek dallamosan. Őket is hallgattam aznap. A próbatermi bulira írhatnám, hogy "szokásos királyság", de szerencsére nem fajult ilyen rutinná ez az egész, hanem megvolt a várakozás, hogy milyen is lesz, pedig tudtam előre. De vártam már. A zenekarok is érdekeltek. A Wolf Shaped Clouds-t jó régen láttam már, bár nem voltak teljes felállásban, azért nekem bejött amit toltak. Egy dühös punk banda, kreatív és fasza gitárokkal. A Piss Crystals meg tök más zenét játszott, mint az eger/debrecen hétvégén. Na jó, nem tök eltérőt, csak más számokat és két király feldolgozást. Srejner közben odajött és azt mondta "Hű, lehet ez nem is szar?" Hát nem, remélem folytatják majd valamelyik felállásban. Mert közben egy kicsit változott az is, volt Rudimentary Peni Viktorral, Jawbraker Grétával. A Szextankot nagyrészt kintről hallgattam, nem tudom már miért, mert vártam. Biztos valami érdekes dologról beszélhettünk. De hát az is jó a próbatermi bulikban, hogy király a háttérzene. Legközelebb azért végignézem őket, mert az eddigi koncertek, a kiszivárogtatott titkos demó és a kiszivárogtatott tervek meggyőzőek. A Kemény Henrik meg jó, hogy létezik. Azon felül, hogy marha jó zenét játszanak marha jól, talán egy is lendületet is hoznak a színtérre, hogy igen, lehet így is csinálni. Kész lehetne már a lemez,amit amúgy a Red Dons-os Dennis Husayn kever. Ő amúgy is bírja a defekteket, hehe. A Tekken koncertek meg mindig is jók voltak, de azért volt általában valami, amitől csak a "királyak voltatok haver" jelző volt igaz. De most minden klappolt, jól szóltak, jól játszottak, behangoltak, király volt, megállt a lábán, nem kellett havernak lenni, hogy tetsszen.
Hazafelé megdumáltuk, hogy Viliéknél alszom, mert úgyis nagyon korán kell kelni a vonathoz és amúgy már nagyon későn van. Ha már ott voltam, Iván levágta a hajam a gépével, szóval most van valami új az életemben, hehe. Reggel fasza volt felébredni, szinte kopaszon, kicsit fájó fejjel, fáradtan. De belegondoltam, hogy mi jön és nem bírtam szarul érezni magam. Pár óra vonatozás után már el is kezdtük felvenni a Plan Beer számokat egy új kiadványhoz. Mint írtam, egész nap masszív zaj, de közben meg lelkesedés és hülye poénok. Egyszerűen királyul telt a nap, magunkra is büszke vagyok. Jó lett, amit csináltunk, meg az is jó, hogy együtt csináltuk, így négyen, mindenki csinálta a saját dolgát és majd lesz valami belőle, amit én tuti szeretni fogok. Nem is értem azokat, akik folyton leszarozzák a saját dolgaikat. Oké, a nagyképű önreklám még rosszabb, de azért ha már valaki eleve azt írja, hogy "itt a szar bandám új szarja", akkor én mit várjak? Pedig általában ezek nem rossz dolgok. ...Szóval az egész napi masszív zaj és kopasz poénok után kisült aggyal hatalmasat robbant a White Lung lemez, de itt vissza is ugorhatnék a bejegyzés elejére, de nem akarok. Egyszerűen csak király dolog, ha egy zenekarnak vagy lemeznek van egy ilyen őszinte és izgalmas atmoszférája. Ezért tudok beleszeretni pár perc hallgatás után olyan zenekarokba, mint az Arctic Flowers vagy a Burning Sensation, a Neon Piss vagy a Terrible Fellings. Vagy a Sharkpact és a White Lung. Egy csomó lemez van még a "meghallgatni" mappában, remélem ezek is majd így találnak be, valamilyen olyan élethelyzetben, amihez illenek majd. De lehet, hogy éppen abban pillanatban teszi majd olyanná az élethelyzetet a zene. Hiszen azért a legtöbb zenekart a szobámban, sötétben, fejhallgatóval hallgatva szerettem meg.

Cloak/Dagger interjú

Nemrég talán egy vonatozós beszélgetés során jött valamivel kapcsolatban szóba, hogy a 2010-es Cloak/Dagger koncert után csináltam velük egy "interjút", pontosabban beszélgettem egyet Collinnal a gitárossal (senkit ne tévesszen meg, hogy a dobost is Collinnak hívják) . Mert ez inkább beszélgetés volt, mint egy rövid interjú, bár kérdezek amolyan szokásos dolgokat is. Jó pár sört megittunk előtte, de lehet, hogy nem is tett ez rosszat az interjúnak, persze kicsit összeszedetlen volt néhány rész, de leírva az interjút nagyjából formába szedtem. Így elolvasva nem tudom miért nem tettem fel annó. Talán mert abban a rádióműsorban is volt velük egy interjú, ami akörül ment talán a civil rádióban(?), de sajnos aztán nem sokat ért meg. Vagy mert utálom magam visszahallgatni felvételről.. Szóval most itt van, tessék:

-Szia, először is a legalapabb kérdés: mutasd be légy szíves magad:

Szia, Colin vagyok és gitározom a Cloak/Daggerben

- És a másik srác, aki még mindig rockandroll filmekről dumál a többieknek?

Ő Collin, a dobosunk. A többiek részegek és már alszanak, hehe.

- Mi újság a turnéval? Milyen hosszú, merre jártok?

Három hetes, két hét már nagyjából lement, előttünk van még egy.

- Jól hangzik, hogy ment eddig?

Imádom Európát. Itt törődnek a bandákkal, mindig adnak eleget benzinre, adnak enni meg ingyen söröket. A klubok jók, sok srác eljön a bulikba és imádok várost nézni is itt. Az USA-ban ezek a dolgok nem mindig annyira megszokottak, szóval itt nagyon is jól érezzük magunkat, jól tartanak minket.

- Mik a tervek a turné utánra?

Hát ezt nem tudom neked megmondani. Érted, hazaérünk üres zsebbel és várnak minket a számlák amiket ki kell majd fizetni. A bandával nem keresünk pénzt, nem is azért csináljuk. Mind dolgozunk, a zenélés csak hobbi. Imádjuk csinálni. Segít elfelejteni a számlákat, a melót.

- Szabaddá tesz?

Igen, pontosan. Ez az egy dolog, amikor nem kell törődnünk semmivel, amit csak azért csináljunk mert szeretjük. Minden más azért van, mert törődni kell a dolgainkkal, fizetni a számlákat meg ilyenek.

- Nagy hódolattal adózok a The Fest-nek. Játszotok majd idén?

Nem, idén pont nem. Mármint a gainesvilleire gondolsz?

- Igen. Jó lenne egyszer eljutni oda. Talán majd jövőre, haha.

Nagyon király hely, mindig királyul érzem magam.

- Nem olyan régen jött ki a Lost Art nagylemez. Milyen volt a fogadtatása?

Hát, alig volt valami visszajelzés. Legalábbis nem sok jutott el hozzám. Szerintem az is az oka, hogy rengeteg a banda és nagyon sok lemez jelenik meg és mindegy mennyire csinálod jóra a lemezed, mennyire törődsz vele, hogy jól szóljon, elveszik sokszor a tömegben.

- Nehéz újat alkotni.

Igen az! Nem tudom, egyszerűen tényleg nehéz.

- De a tiétek akkor is kitűnik szerintem, most komolyan, hehe.

Köszi. Valahol azért én így érzek. Na jó, úgy érzem, hogy ha a zenéről amit játszol nem gondolod azt, hogy a legjobb zene, akkor nem is kéne azt játszanod.

- Hogyan kerültetek a Jade Tree-hez? Valahol olvastam olyasmit, hogy Dan Yemin keze van az ügyben.

Jaja, van köze hozzá. A Paint it Black-el játszottunk pár bulit és bírt minket, nagy része van abban, hogy odakerültünk. De picivel nagyobb köze van hozzá Dave Wagenschutz-nak, aki a PIB dobosa és a Jade Tree-nek dolgozik. Szóval nekik köszönhetjük ezt.

- Egy csomó kérdéssel "készültem", most mégis össze vissza kavarognak a fejemben és nem jut eszembe egy épkézláb sem. De itt van még az örök kedvenc és megkerülhetetlen kérdés: mit jelent számodra a punk-rock?

Hehe, ez trükkös. Sokféle zenét tudnék ide sorolni. Sajnos sokaknak a minél több lemez eladása, de inkább pont azok, akiket ez nem érdekel, csak játsszák amit akarnak. Én is ilyen vagyok. Számomra amit a punk-rock jelent: turnén lenni, pénzt veszíteni, egy szobában játszani, ahol kb. senkit sem ismersz, ahol a szoba is koszos meg mondjuk még büdös is, be vagy rúgva olcsó piától vagy drogoktól vagy felspanolva és épp életed egyik legjobb élményét éled meg ezzel. Erről szól az egész, a banda játszik, a közönség pedig táncol és énekel, nincs különbség köztük, jól érzik így magukat együtt.

- Akkor és ott.

Pontosan. Semmi köze a lemezeladáshoz meg a pénzszerzéshez. Nem erről szól. Persze valamiből meg kell tankolni a kisbuszt, valamit enned is kell, de mégsem számít annyira mint amit mondtam az előbb.

- Hát persze, az azért jó, ha nem zsebből kell fizetni a benzint.

Hát igen, de mégis az számít, hogy jól érezd magad. Érted, az egész életed olyan környezetben éled, ahol csak a pénz számít. Fizetni kell a lakbért, a kocsid, minden szart. És jó ebből kiszakadni.

- Szóval a jelen számít.

Igen, a jelenért élünk.

- Nos, vissza a bandához kicsit. Mik a legnagyobb hatásaitok? Nem is a bandáé! A tiéd. Mik hatnak rád a legjobban? Az egyik tippem a Hot Snakes.

Igen a Hot Snakes mindenképpen. John Reis zseniális, igen. Nagyon nagy hatással van rám.

- És a mai bandák közül kik a kedvenceid?

Hmm, kedvenc mostani zenekaraim.. No Bunny

(itt bejön a dobos, Collin)

dobos Collin: No Bunny? Hallottad az újabb nagylemezt? Nem valami jó.

Collin: Persze, az első sokkal jobb. De én bírom ezt is. Meg különben is, a legjobb koncert amin valaha voltam, az No Bunny volt. Olyan volt mintha megint 15 lettem volna haver! Á, nincs is igazad. Az új jobb, mint a régi lemez!

(dobos Collin ki is megy, gitáros Collin folytatja)

Aztán ami nagyon gyilkos még, az a King Tuff. Imádom. Nem is tudom, nagyon sok van amúgy. Pl. a The Points DC-ből, fasza garázs banda. Olyasmi, mintha a korunk Ramones-a lennének. A Bare Wires is nagyon király. Elég popposak, de nem olyan szar értelemben, hanem a legkirályabban. Tudod mint a Ramones.

- Hát itt nálunk a Ramones nem tartozik a poppos értelemben vett punkhoz, sajnos itt magyarországon ilyeneknek főleg a Rise Againstet meg a Nofx-et meg ezekhez hasonlókat tekintenek főleg. Nem pont úgy alakult ki ennek a kultúrája, ahogy az jó lenne. Inkább mainstream bandákat hívnak pop/punknak.

A pop(punk) szerintem inkább az, hogy arról énekeled neked, hogy szeretlek, de igazából inkább csak le szeretnék veled feküdni, hehehe.

- Na jó, mesélj még a turnéról. Voltak fasza és kevésbé jó bulik, Melyik milyen nálatok?

Hmm. Hát ja, volt rosszabb is. Valahol Németországban játszottunk, 20 embernek kb, a szervező pedig végig nem tudta, hogy mi hogyan legyen. Nem is az a baj, hogy 20 emberben játszol, de érted, végig csak állnak karba tett kézzel, talán a számok után tapsolnak kicsit. Ilyenkor inkább úgy érzed magad mint egy cirkuszi majom. Csinálsz valamit, megtapsolnak és ennyi. De volt egy pár nagyon nagyon király koncertünk. A budapesti tényleg nagyon király volt, komolyan. Játszottunk, jó buli volt, táncoltak az emberek, énekeltek, mindenki jól érezte magát, főleg mi.

(Rédi közbevág, hogy szerinte mit kérdezzek)

- Hallottál Keith Morris új bandájáról, az OFF!-ról? Mi a véleményed róla?

Igen hallottam, sőt láttam is őket. Tudod mit? A számok nem rosszak. De nem több az egész. Jobban bírom a fiatal srácokat, teli friss dühvel, sokan rohadtul tehetségesek. Az OFF-ék inkább már csak tudják, hogy kell ilyet csinálni és jól el is játsszák neked, de nincs benne az amitől igazán jó az ilyen zene.

- Hé, a dobosotok totál úgy néz ki, mint egy úriember, ebben az ingben.

Hehe, pedig biztos lehetsz benne, hogy nem az.

- Köszi az interjút.

Én Kösz haver.