Már megint olyan közhellyel tudok csak nyitni, hogy az utóbbi napok megint megmutatták mi is jó ebben az egészben és hogy mennyire jó élvezni azokat a dolgokat amit a legtöbb ember kínnak élne meg. Mondjuk ez inkább csak olyan szentimentális hülyeség, ami elönt az ilyen napok közben/után. Szóval inkább csak simán jó elmenni új helyekre, kedves emberek közé.
A Think Again - PFA - Fake Shakes - Hanoi 2 napos bulizás előtti nap még lenéztünk a Rakéta feszt egyik napjára, amiről mondjuk sosem gondoltam volna, hogy elmegyek, de a Broken Cups szerintem elég frankó volt, kár lett volna nem megnézni. Nekem elsőre az Iceage ugrott be, de gondolom csak azért, mert nem hallgatok sok ilyen zenét. Meg persze a Joy Division, de lehet ez csak azért, mert páran ezt is mondták rá. Kicsit ment a feszkó, aminek lett is visszhangja a """mikroblogokon""", persze utólag nagyobb mint ami ott volt. Ha már itt tartunk, basszus, most komolyan vannak akik eleve adnak maguknak ilyen cool lista kompatibilis nevet, és úgy írják már alá a nevüket a posztok alatt? Basszameg. Az ilyen "Blogomneve Béla" meg "Zenekaromneve Zoltán". DURVA HAVER. Na mindegy. Dávidék királyak voltak.
Szóval másnap már délre lementünk a próbaterembe, próbáltunk meg már elkezdtünk sörözni, a születésnapos Fater délután 3 felé picit már pihengetett a próbaterem előtt, azért hogy aztán este ő lehessen a magyar Brendan Kelly. Ezt amúgy a lehető legpozitívabb hangnemben mondom. A Hajduszoboszlói buli amugy elég családias volt, de minden banda frankón játszott, király volt a kaja és hajnalban sokáig pörgettük a bulit. Elmeséltem a rendőröknek honnan jöttünk, Fater ignorálta a szekus azon kijeneltését, hogy "te itt ma nem lépsz fel kishaver", de amugy mindenki beadott pár offost az éjjel. Reggel Olivér előlépett az egyik legjobb itthoni promoterévé/vendéglátójává, kaptunk király reggelit, kávét, teát, szeretetet.
Közben azon örlődtünk, hogy hova menjünk strandolni, ami mondjuk ingyenes és mégis király lenne. Végül a Balogh nővérek felfújható kb. 3 személyes medencéje lett a megoldás a társaság egy részének, de abban is simén elfért 6 ember, hehe. Itt elég boldognak éreztem magam attól, hogy nincs más dolgunk, mint figyelni arra, hogy sose melegedjen fel a finom hűs fröccs, meg a hintaágyon ogli g-t hallgatni és sztorizgatni. Estig így jól éreztük magunkat, aztán elkezdtünk lepakolni a pincébe. Már amikor láttam, hogy hol lesz a koncert és ahogy fel vannak pakolva a cuccok, a dobon egy karácsonyi égősor, ami egyedül szolgáltatta a fényt, elfogott ilyen nagyon király lifetime-os boldogság. Szerintem eddig ez volt a legjobb Fake Shakes koncert, de így mindent beleértve. Az emberek is bírtak minket, szerintem jól is játszottunk, a helyszín meg eléggé tökéletes volt. Mondjuk a koncertünk után kicsit beszomorodtam hogy vége a hétvégének, de a youtube party meg a locsolókannából bor ivás kicsit azért feldobtak.
Másnap olyan 11 körül indultunk haza, életünk egyik legkalandosabb útjára. Körülbelül 5km-re A Balogh nővérek házától, már az autópályán kaptunk egy defektet, szerencsére hamar le tudtunk hajtani és megállni egy félreeső részen. Öten telefonos segítséggel kicseréltük a kereket, bár nem valami gyorsan, de azért csak összejött. Persze a pótkerékben nem volt nagy nyomás, így nem indulhattunk el. Szerencsére a Hanoi-ék még a háznál voltak, ahol volt autópumpa, tudtak nekünk hozni. Egy óránál nem kellett többet várni rájuk, így kb 2 óra kényszerpihenő után indultunk is tovább. Lali mondjuk mondta, hogy amugy tuti lesz már valami probléma, de mi csak röhögtünk ugye. Le voltunk fáradva, meg amugyis pörögtek a belső szóviccek.
Matyi kitalálta, hogy félúton Füzesabonyban megállunk a nagymamájánál ebédelni. Beugrottunk, meghallgattuk a papája fröccsözős sztorijait, aranyosak voltak, kajáltunk egy királyat. Aztán az indulás után nem sokkal leállt a kocsi, és soha többé nem indult be újra. Itt már amugy biztosak voltunk benne, hogy ez mind a gonosz poénjaink miatt van és hogy létezik karma. Szerencsére Matyi nagybátyja is ott lakik, és szinte autószerelő, így próbálta megszerelni, de aztán csak bevontattuk hozzájuk. Ott is kajáltunk meg vártunk egy csomót, majd végül vonattal kellett hazajönnünk. Persze technikai okok miatt az is fél óra késéssel indult, meg aztán valaki a vészféket is meghúzta, de ezeken tényleg már csak őszintén nevettünk. Végül 10-kor értünk be a keletibe. Még a metrón hazafelé is így felröhögtem poénokon, király volt.
