Belgium pár napra a világ legjobb helye lett, ehhez nem kellett más, minthogy olyan emberekkel lógjak és olyan zenekarokat nézzek meg elbaszott helyen, amiket már hónapok óta várok. A RAT COLUMNS Antwerpenben nekem az év koncertje volt eddig, és már tuti hogy az is lesz, nagyon durva dolognak kéne történnie, hogy ne így legyen. Tavaly nyáron, amikor még nem tudtam, hogy ez tényleg egy zenekar-e, vagy egy David nevű csávó egyik projectje csak (alapból az), már tudtam, hogy az övék lesz az év lemeze, szóval ezek szerint ők így nyomják ezt a dolgot. Az év felénél tutira veheti az ember, hogy az a legjobb dolog amit ők csináltak. Persze ez csak ízlés kérdése, és valószinüleg csak nálam van így. A RANX XEROX megfeszülhetett, előttük a RC olyan magasra tette nálam a lécet, hogy az ő koncertjük közel sem volt már olyan hatásfokú. Pedig ők is egy fasza zenekar, imádom pár számukat, sőt, pesten az lehetett a hónap koncertje, pedig nem volt gyenge a felhozatal. Szóval atom volt idén a CREEM is, meg a NUCLEAR SPRING IS, elsöprő a SICKOIDS, de annyira fasza semmi sem mint a RAT COLUMNS.
Kb. 7-kor értem vonattal Antwerpenbe, a vasútállomástól kb 30 méterre volt a hely, aminek a címén igazából egy tömbház lépcsőháza volt. Ott állt egy fogatlan faszi, aki próbált valamit magyarázni, mondtam, hogy nem beszélek franciául. Aztán rájöttem, hogy angolul próbálja mondani, hogy túl korán van és még nem nyitott ki a "hely", ami végül mint kiderült a tömbház pincéje volt. Szerencsére jött egy csávó a csajával, akik mondták, hogy a haverjuk szervezi a koncertet, menjek fel velük a lakására. Ott volt már a két zenekar is, elkezdtem dumálni velük, tényleg olyan furán kedves és kedvesen elbaszott emberek voltak, ahogy vártam, illetve ahogy fel lettem készítve. Történtek aztán ilyen random dolgok, de csak így simán beszélgetni is király volt velük, főleg ahogy egyre több Jupilert megittam.
Az is király volt, hogy a RAT COLUMNS-ról igazán nem is tudtam elképzelni, milyenek azok a számok élőben, amúgy sincs róluk sehol koncert felvétel. Persze ahogy kell, kicsit zajosabb és gyorsabb volt, példáúl a Death is leaving me-nél kajak a fejemhez kaptam, hogy ez hogyan lehet ilyen jó. Minden, már felvett számukat imádtam, játszottak újakat is, amik pedig úgy hatottak rám, hogy nagyon várjam az új lemezt. Valamikor éjjel még rá is kérdeztem, hogy akkor lesz-e, azt a választ kaptam, amit a legjobban reméltem: már rég kész, a turné után valamikor ki is lesz adva. Lehet idén viszik a legjobb lemez - legjobb koncert címet is nálam majd. Meg eleve frankó volt ezt azzal az emberrel megbeszélni, aki ezeknek a zenekaroknak az agya, meg ezeket kívül még annyi minden mást is csinál, ami tetszik nekem. Aztán az év lemez fogása (de talán az eddigi legkedvesebb lemezszerzésem) volt, amikor David West odaadta az utolsó Burning Sensation lemezt, ami volt neki.
Ja meg beadtam egy kickflippet, persze úgy hogy ért fogni a kisbuszt.
.JPG)
