2015. május 10., vasárnap

"Hogy is kell mondani? Én ez vagyok". Dawn of Humans, No, Bad Noids és Snob Londonban

A fentit amúgy Emil mondta a Dawn of Humansból. Szóval az a helyzet, hogy megint elküldtek messze dolgozni pár hónapra, ilyenkor általában erősen keresem az alkalmat, hogy azért a laptop hangszórókon zenehallgatáson kívül máshogy is olyan környezetbe kerüljek, ami tökre hiányzik, amikor nem vagyok Pesten (azért is írok most pl. koncertbeszámolót alvás helyett). Birminghamben is lesz még erre esély, de ezt a londoni koncertet már jó előre kinéztem, örültem, hogy szombat, király bandák, meg amúgy is le akartam már csekkolni ezt a híresen fasza londoni színteret. Hét közben kiderült, hogy hétvégén is dolgoznunk kéne, de hát majd az irodából megyek a vonatra, reggel meg elsővel vissza és be az irodába, aztán lesz, ami lesz. Így legalább lesz valami extra abban, hogy hétvége van, azon kívül, hogy a jóarcoskodó itteni irodavezető sima pólóban van ing helyett és elmegy a mcdondalsba kaját hozni nekünk az ő pénzéből.

6 után nem sokkal értem Londonba, elhúztam a hostelbe, sikerült egy olyan faszát találni, ami 5 perc járásra volt a helytől. Ledobtam a cuccom, az ágyneműm felhúzásával nem nagyon törődtem, gondoltam, hogy nem fogok sokat aludni. Pont 8-ra értem oda, 8:20-ra volt meghirdetve a kezdés, de hát gondoltam ez úgy megy mint Pesten (de nem). A buli már akkor megvett magának, amikor láttam, hogy Sean, aka Fat Bob a "jegyszedő" a Hard Skinből. Amíg kereste a nevem a listán, össze-vissza beszélt a mókás hangján, vicces volt. Milyen vicces lehet, ha vicces is akar lenni!


A hely fasza volt, nagyon magas színpaddal, azt hittem emiatt kicsit szar lesz, de amúgy klassz volt, mindenhonnan lehetett látni a zenekarokat. A Victoriana tuti nem tenne róla említést, nekem tetszett, hogy mindenfelé klassz formák, sör meg zenekari merch van, szól valami misfits copy banda, két hét üres szobában üldögéléssel eltöltött esték után jól esett ez az egész. Már ekkor jó sokan voltak, később már kb. mozdulni sem lehetett. Megvettem a söröm, 25-kor kezdett is a SNOB. A koncertjük egy kicsit ilyen tipikusan estenyitó-helyizenekarosra sikerült a két lábgéptörés miatti megállásokkal, emellett persze király volt. Basszeros végig napszemüvegben, alap igazoltatás! A demójuk elég fasza egyébként.



Az előre beharangozott special guest a BAD NOIDS volt, akiket őszintén szólva nem hallgattam meg eddig, de azt a fülest kaptam, hogy nagyon jók. Hát, ja! Övék volt az este legjobb koncertje, de még év végi topba is simán be fog kerülni szerintem. Olyasmi volt mint egy bebaszott redneck Bad Brains, egy szakadt Seth Rogen szerű mókamester énekessel, ami miatt akár erőltetett és idegesítő is lehetett volna, de valahogy annyira passzolt a zenéjükhöz és annyira természetes volt, hogy inkább pluszban fasza volt. A lenti videón épp ég az énekes haja, aztán fejen is áll, de a prímet szerintem a szájharmonika szóló vitte. Rájuk már ment a pogó, fasza volt a hangulat nagyon. Húztam is egy pólót, kicsit azért is, hogy másnap tiszta pólóban menjek be dolgozni, meg kicsit amúgy is.



Közben találkoztam a The Love Triangle-s tagokkal, csak itt jöttem rá, hogy az énekes dobol a NO-ban. Leginkább az ő koncertjük miatt voltam izgatott, az új lemez kurva jó, ez pedig lemezbemutatónak volt beharangozva. Le is tolták, meg pár faszát a régiről, geci kemény volt. Mármint úgy kemény, hogy zajos, sípolós, dühös, meg hát amilyen a hardcore 2015-ben, meg amilyen volt mindig is. Azért másnap nem mondtam fel melóban, de kurva jó ötletnek éreztem, hogy most itt vagyok. Ment a pogó meg fröcsögött a sör is. Koncertek után dumáltam velük, mondták, hogy akarnak majd jönni Pestre nemsokára. Igen? az fasza!



A DAWN OF HUMANS új lemeze is elég király lett, de úgy gondoltam, hogy inkább a performansz viszi majd a zenét, ami tényleg csak egy vázlat, amire Emil előadja magát. Lehet, hogy a hangulat is hozzájárult, de ahogy elkezdtek játszani, az egyben robbant egy faszát, azon kívül, hogy ott lebegett egy alufóliába csavart fasz, meg néha fura dolgokat tartott a fejéhez az énekes, nem tűnt annyira performansz szagúnak, inkább csak egy fasza koncertnek. Volt persze mindenféle random prüntyögés meg ilyenek, de ezek is csak hozzáadtak. Ezt a zenekart egyszer tényleg látni kell. 



Az énekes amúgy az ilyenek miatt is kicsit a kedvenc emberemmé vált, amit ezen a videón csinál 14:30-nál azzal a nagy vassal egy Hank Wood and the Hammerheads koncerten. Egy ideje fúrta az oldalam, hogy akkor ő most vajon beszél-e magyarul, vagy csak tud valahonnan pár mondatot, vagy mivan, szóval rákérdeztem. Ezután dumáltunk egy jó órát magyarul, örült, hogy magyarul beszélhet, elég jól ment neki. Az már kicsit szürreális volt, amikor arról témázgattunk, hogy Tapolcán meg Révfülöpön hol lehetett jót bulizni 10-15 éve, mert sokat volt akkoriban arra szórakozni. Még sosem játszott egyik bandájával sem Magyarországon, szóval eléggé várja. Anyukájával fel is olvastatta a koncert ajánlóját, mert valamiért magyarul olvasni nem nagyon tud, hehe. Miután elkezdtek bepakolni még keringtem kicsit az afterpartyban Total Control-ra meg hasonló király zenékre, nem annyira foglalkozva azzal, hogy nemsokára kelnem kell meg melóba menni. Azért olyan 2, fél 3 felé visszaértem a hostelbe, reggel elszenvedtem magam a vonatig, fél 11-re be is értem dolgozni. Most kicsit kivagyok, főleg, hogy holnap hétfő, de azért majd kedden elmegyek Poison Idea-ra is, az mondjuk itt lesz Birminghamben, közel.

Nézzétek meg a Dawn of Humans-t május 29.-én Pesten: